Az ítélet
Végre kicsöngettek!
Szeretem az osztályomat, a 3 d-t, de ma kegyetlenül elevenek voltak. Alig aludtam az éjjel, érzem, rögtön leragadnak a szemeim.
Gondterhelten ülök az asztalomnál, ma biztos nem megyek ki a folyosóra ügyelni.
Sárikának egy hét múlva lesz a születésnapja. Pontosabban 5 nap 12 óra és 25 perc múlva lesz hét éves.
Rettegünk és reménykedünk.
Már mindenki kiment a teremből, csak Vivien matat még a padjánál.
- Vivikém, menjél, elkésel az óráról – nógatom, de Vivien még mindig a padnál piszmog.
Majd komótosan elindul, odaér elém és csak annyit mond - Nem akarok kimenni!
Vivien most került vissza a rehabilitációról, megértem, de nem kivételezhetek vele.
- Vivi, muszáj kimenned, indulj! – mondom határozottan.
Szegénykém, nem szeret még a lányokkal játszani, nem érzi jól magát velük. Szíve a fiúkhoz húz, de ők már nem fogadják be.
Az ítélet napjára szabadnapot kaptam.
Mindenki itthon van, Sárika a szobájában, párommal a nappaliban bámuljuk a még sötét kijelzőt.
Csöngetés zavarja meg sötét gondolatainkat.
Hát persze, hogy anyuka az, mint mindig!
- Anyuka, már annyiszor kértem, hogy ne tessék tortát hozni Sári születésnapjára - hallom párom dörgedelmes szavait – nem jó ómen!
- Fiam, a születésnap az születésnap, a gyerek az gyerek –, és már vonul is a konyha felé, hogy a hűtőgépbe tegye a tortát.
Anyuka könnyen beszél, abban az időben ez a törvény még nem létezett, neki nem kellett rettegnie a fia hétéves koráig.
Bobek reménykedve követi a finomság útját, ám belátja, hogy a hűtő nem az ő lehetősége.
Sárika kis buksija megjelenik szobája ajtajában – Anya, engedd meg légyszi, hogy én is veletek lehessek! – kérleli.
- Hadd jöjjön – szól anyuka – gyere kicsi kincsem, ülj a nagyi mellé -, mondja és lehuppan az ülőgarnitúrára, ami halk jajgatással válaszol anyuka súlyára.
- Még jó, hogy strapabíró - mormogom kissé gonoszul.
Sári kényelmesen elhelyezkedik, Bobek azonnal felugrik mellé, de csodák csodájára, most nem kezdi el nyúzni kislányomat, nem döfködi, nem nyalogatja. Gombszemeivel belenéz Sárika szemébe és az ölébe hajtja buci fejét.
- Nem kéne ennyire elkényeztetni ezt a kutyát, az egész lakás úszik a kutyaszőrben – dohog anyuka.
Most még ellentmondani sincs kedvem.
Lassan múlik az idő, pedig már csak percek kérdése és lehet, hogy gyökeresen megváltozik az életünk.
- Sárika, tudod ugye, hogy mit jelent az ítélet?
- Igen
- Azt is tudod, ugye, hogy a rehabilitációs intézetbe egyedül kell menned?
- Igen
Szűkszavú válaszok ezek. Nézzük másképp.
- Sárikám, kérdezz bátran, biztosan sok kérdésed van!
Csend ereszkedik a szobára, majd nagyon halkan megszólal Sári.
- Csak egy. Bobek szeretni fog akkor is, ha fiúnak kell lennem? – kérdezi könnyekkel küszködve.
- Sárika, Bobek az egyetlen, aki mindig tudni fogja, hogy te ki vagy, és mindig szeretni fog.
Halk sípolással megérkezik a nemváltó ítélet.
