Örök szerelem

Szépirodalom / Versek (108 katt) Krómer Ágnes
  2021.02.08.

Nagyapám szaloncukrot vitt nagyanyám sírjára.
Tudom, nevetséges, kiröhögnek ezért az emberek.
Én sem értettem igazán, a halott már nem eszik.
Cukorbeteg volt szegény nagyanyám régen is.
Néha elgondolkozom, nekem ki hoz virágot?
Vörös rózsát a szenvedélyes szerelem jelét.
Annyi hasznát venném, mint pár cukornak.
Szellemem ülne a síromon, csak bámulna,
ácsingóznék egy egyszerű kis ölelésért,
mindenért, amit már nem kaphatok meg.
Talán a halottak könnyétől nő meg a fű,
macskabőrben kószálnak a temetőben.
Így megehetik a karácsonyi cukrokat.

Előző oldal Krómer Ágnes