Magányos cédrus szilánkokban

Szépirodalom / Versek (1100 katt) why-att
  2011.04.09.

Hová merengsz te, magányos cédrus?
Zöld tenyered lemondón legyint:
egyedül telt el egy nap megint.
Hiába vagy szép, szíved ezért bús.

Nap felé nyújtózva, kitartón állsz.
Bár narancsszín felhő lehetnék,
megannyi földi kínt felednék!
Álmaidban a széllel mennybe szállsz.

Kérges testbe zárt sóvárgó lélek.
Fesd le festő szenvedéseim,
nézd, e dombok ellenségeim!
Nemcsak színekről szólnak a képek.

Súlyosan hullámzó föld börtöne.
Áradj meg türkiz színű tenger,
aztán a halál végre elnyel!
Rettegsz, hogy rád záródik örökre.

Idáig hallom sóhajtásaid.
Zöld hajam simítja kékes ég,
lelkem, mint egy felhő, fehér még.
Valóra válnak óhajtásaid.

2010.05.02.

Előző oldal why-att