Mesék a Lápból - Utazás a lelki genitáliák körül VIII.

Neoprimitív / Írások (568 katt) Petya
  2021.02.10.

8. A titok

– El akarod mondani a titkot? De hiszen akkor nekünk lőttek!
– Sajnálom, Bandi, de belefáradtam. Nem tudom tovább csinálni. Könnyíteni kell a lelkemen. Úgy érzem, túlcsordultam érzelmekkel. Szükségem van Tüsző tanácsaira. Rá mindig számíthatok. Most már ő az igazi apám. Meg fogja érteni. És sietnem kell, nehogy Porcika megelőzzön.
– Tudod mit, Maláj? Igazad van. Én rángattalak bele, én okoztam neked ezt a kalamajkát. Akkor nekem Krokit kell meglátogatni. Felcsapok személyes asszisztensévé. Biztos nem lesz ellenére, ha egy kétajtós szekrény tartózkodik a közelében. Tudod, úgy érzem, nekem pont ugyanazt jelenti Kroki, amit neked Tüsző. Olyan ő nekem, mint...
– Mint valaki, akit kényedre-kedvedre szopathatsz, ahogy jól esik?

Maláj, Barnabás és Bandi is megpördült a tengelye körül. Kroki jelent meg Fekával és Csillámmal az oldalán. Velük volt a Bandi méreteit birtokló hellén verőbogár, Heréntosz is.

– Társulok veled, megbízok benned, de te elárulsz. Mégis hogy képzelted, hogy nem jövök rá?
– Miről beszélsz, Kroki? Hiszen nem árultam el senkinek a titkunkat. Megőriztem!
– Ahogy a tablettákat is megőrizted. Gondolom azért, hogy kitúrj és saját bizniszbe kezdj Malájjal. Látom, azóta hárman vagytok. Gyorsan szövöd a hálód. Ravasz kis bestia vagy, nem gondoltam volna ezt rólad, Bandi.
– Félreérted az egészet. Én nem tudtam, hogy ezek a te tablettáid. A Lábatlan tyúk bejárata körül találtam őket. De képzeld, kiderült, hogy igazából ezek nem is tabletták...
– Leszarom a felfedezéseidet. Az se érdekel, ha aranygalacsinokat potyogtatnak. Habár az talán mégis. Erről van szó?
– Nem egészen...
– Akkor jobban teszed, ha ideadod mind. Mielőtt Heréntosz elveszíti a türelmét és dühbe gurul.
Heréntosz arcán azonban végtelen türelem és együttérzés jelent meg, a harag legapróbb jele nélkül.
– Érzéseim e félkegyelműek láttán nem hasonlíthatók a Vezúv lángoló gyomrához. Inkább a gyámoltalan Pompeii jajveszéklő polgárait juttaták eszembe, mitől elszomorodék.
– Igen, valóban szánalomra méltók. De azért csak vedd el tőlük szépen, ami az enyém!

Maláj tenyerébe rejtette Babót. Bandi pedig a zsebére helyezte lapátméretű kezeit. Barnabás nemes egyszerűséggel maga alá csinált. Ekkor jelent meg Tüsző oldalán szarovnyina kedvesével. Maláj anyja kitörő örömmel fogadta a látogatókat.

– Jajj, de jó, hogy ennyien eljöttetek! Úgyis közös reggelit szerettem volna a családdal, de nagyon örülök neki, hogy még többen leszünk! Ó, Porcika, drága kislányom, de jó látni téged is!

Valóban Porcika is felbukkant karba font kezekkel. Maláj elérkezettnek látta az időt, hogy lerántsa titkáról a leplet.

– Drágám, menj csak előre! Készítsd elő a lakomát! Nekem van egy kis elintéznivalóm – terelte Tüsző az asszonyt a ház felé.
– Jó, nem bánom, de aztán gyertek be mind! Végre újra egy nagy, szerető család vagyunk! Hogy én milyen régen vártam ezt a napot! Repesek az örömtől! Fuldoklok a boldogságtól!

Azzal eltotyogott frissen vásárolt magassarkújában. A frontvonalak továbbra is megmerevedve álltak, hasonlóan egy pisztolypárbaj előtti pillanathoz. Végül Maláj Tüszőhöz lépett, megtörve a jeges állapotot.

– Apu! Valamit el kell mondanom neked!

Maláj azt remélte, viszonthallja majd, hogy „Igen, fiam”, de csak egy száraz „Hallgatlak, kölyök” jutott neki osztályrészül.

– Biztos hallottál a Pocsolyában terjedő hírről. Arról, hogy többen anyagoznak.
– Eljutott a fülembe a hír.
– Én is köztük vagyok. Kipróbáltam, mert kíváncsi voltam, milyen érzés.
– Ezt igen nehéz elhinnem. Nem olyannak ismertelek meg, akinek lenne mersze belevágni a fejszéjét egy ekkora vállalkozásba.
– Nem is volt, a kezdeti lépéseket nem egyedül tettem meg. De aztán az egész ment magától, mint a karikacsapás, egy rakás új élménnyel gazdagodtam, aminek semmi köze a droghoz. De még az alkoholhoz sincs!
– Drog, alkohol... Mi van még?
– Elmentem Genoa Itáliába, ahogy tanácsoltad. Bandi segített. Sőt mi több, elveszítettem, amit el kellett, és szinte rögtön vissza is talált hozzám!

Kinyitotta a tenyerét, hogy mindenki láthassa az apró fakiricet, aki megállás nélkül forgatta a fejét, hogy minden apró részletnek tanúja legyen.

– Nélküle nem jöttem volna rá, mit jelent magabiztosnak lenni. Duzzadni az erőtől, az elhatározástól. Más szarovnyik lettem, egészen olyan, mint te, Apu! Rád kezdtem hasonlítani, de aztán túl nehéz volt a teher és minden összeomlott.
– Azt hiszem, egy kicsit félreértettük egymást, de azért nem volt minden hiába.
– Nem, egyáltalán nem. Egészen sok dolgot tapasztaltam, amit előtte sosem. Genitália fantasztikus hely! Bárcsak odaköltöznénk mind! Ott olyan szabad a levegő, olyan izgalmas! A Lábatlan tyúkban aztán meglegyintett a halál szele, amikor elveszítettem Babót. De aztán újra egymásra találtunk és tudtam, mit kell tennem. Szerelmes voltam Porcikába már a legelején, de sosem mertem neki bevallani. Féltem a kudarctól. Aztán végül elmentem hozzá telve reménnyel és hittel. De az is kevés volt sajnos.
– Te mindent megpróbáltál, úgy tűnik. Derekasan ráfeküdtél a golyóidra, ahogy tanácsoltam. Ezt elismerem. De ennek ezek szerint így kellett lennie. A sors már csak ilyen szeszélyes perszóna. De azért, kölyök, nehogy azt hidd, hogy teljesen reménytelen vagy. Kezdetnek megteszi ez is, majd később jönnek a nagyobb falatok, és velük a sikerélmény, majd ha kész leszel rá. Értékelem az őszinteségedet, azt, hogy megosztottál velem egy ilyen súlyos titkot. Cserébe hadd osszak meg veled én is egyet.

Mindenki lélegzetvisszafojtva várta, mi lehet Tüsző titka. Mindenki, kivéve Krokit, aki elveszítette a türelmét.

– Magasról teszek a titkodra, tata! Nem azért vagyok itt, hogy egy vén szaróka süketelését hallgassam, se ennek a büdös kölyöknek az enyelgését! A tablettáimat akarom! Az ici-pici tablettáimat, amitől boldogságmámorban úszhatok végre! Amitől nem a rühes pofátokat kell látnom, hanem lebeghetek valahol a felhők felett és semmilyen gondom nem adódik! Amit gond nélkül teríthetek tovább anélkül, hogy bárki balgán belekontárkodna! Ide velük!
– Szóval azt mondod, te ilyen drogdílerféle vagy? – kíváncsiskodott Tüsző.
– Jól hallottad, tata! Mit gondolsz, miért hívnak egyesek Krokodílernek? És ha nem vigyázol, te is az utamba kerülsz, ahogy ezek itt, és akkor téged is elintézünk. Nem azért építettem ennyi időn át az egész hálózatot, hogy egy senkiházi ellopja tőlem! Velem nem lehet packázni!
– Minden világos – mondta nyugodtan Tüsző és a füléhez nyúlt. – Mindent bevallott, jöhettek!

Hirtelen egyenruhás, megtermett alakok jelentek meg a semmiből, és körülfogták Krokiékat.

– Azt hiszed, elbánhatsz velem? Heréntosz, mutasd meg nekik! Verd ki a szart is belőlük!

Heréntosz küzdőállásba helyezkedett. Mielőtt azonban akcióra került volna sor, Tüsző a lelkére beszélt.

– A hasznodat tudnánk venni, Heréntosz. Mindig szükség van hozzád hasonló markoslegényekre a Bogárda soraiban. Gondold meg az ajánlatot!
– Csesznye csehül áll a szénám, bé kell, hogy lássam. Ez nem az én harcom – eresztette le a kezét Heréntosz.

Kroki égtelen haragra gerjedt, magából kikelve szórta szitkait a görögverőbogárra, majd, miután belenyomták a földbe, mint egy csikket, hátracsavarták a karját, mint egy gilisztának és megbilincselték, ahogy a letartóztatottakat szokás, a bogárdistákra is.

– Honnan jött ez, hogy mindenkit becsmérel? – kérdezte az egyik bogárdista a társától.
– Biztos Ócsáról – válaszolta a másik.

Krokit, Csillámot és Fekát rabosítva elvezették, Heréntoszt pedig vállon veregetve üdvözölték új társai. Bandiban megpendült egy régi húr, kellemes emlékeket ébresztettek benne a bogárda tagjai.

– Bandikám, te vagy az? – kérdezte az egyikük. – Jól összementél, tesókám! Csak nem fogyózol?
– Valóban alább adtam kicsit az edzést, más dolgokkal voltam elfoglalva.
– Látom, már meg se ismersz, gyere, járjunk egyet, elmesélek neked egy régi történetet, amitől biztos jobb kedvre derülsz.

Azzal a bogárdista átfogta Bandi vállát, de olyan könnyen, mintha Maláj karolná át Barnabást, és elsétáltak.

– Szóval – köszörülte meg a hangját Tüsző –, nekem is van egy titkom. Nem lesz kellemes hallani, de jobb az ilyenen hamar túlesni. Valójában beépített titkos ügynök vagyok, és mindvégig a Bogárda kötelékében dolgoztam. Akkor kerültetek a képbe, amikor idesereglett az a rengeteg szerencsétlen. Hallottuk, hogyan terjed a kábítószer, és szükségünk volt valakire, akinek a bizalmába férkőzve mielőbb felgöngyölíthettük az ügyet. Bandi mindvégig gyanús volt, egy ekkora óriás mindig kilóg a sorból. De közvetlenül nem férhettünk a közelébe. Rajtad keresztül vezetett az út. Hozzád pedig édesanyádon keresztül.
– Az egész lagzi csak álca volt?
– Így van. Soha nem voltam szerelmes anyádba. Nem vagyok büszke arra, hogy kihasználtam egy védtelen és sebezhető asszonyt, de egyszer majd kiheveri. Ahogy te is ki fogod.
– Akkor te nem is vagy a nevelőapám? Sosem voltál?
– Nőj fel, kölyök! Az olyanok, mint én, nem jó apatípusok. Azért az alatt a rövid idő alatt, ami megadatott nekünk, maradéktalanul teljesítettem atyai-férfiúi kötelességeimet. Ami azt illeti, anyádat is helyben hagytam párszor, persze a szó kellemes, átvitt értelmében. Erről ő is tanúskodhat. Amiket tanítottam neked, ne felejtsd el, ki tudja, egyszer még hasznát veheted.
– És akkor most mi lesz? Anya vár a reggelivel. Nem is ülünk össze együtt?
– Nem, kölyök. Mivel az ügy lezárult, így a házaséletem is lezárult. Ahogy az övé is.
– És Porcika?
– Nos, nem egészen a lányom. Azért tudott annyi mindenről, mert együtt dolgozunk. Meg mást is szoktunk csinálni együtt. Az első pillanattól fogva látni lehetett rajtad, mennyire belezúgtál. Megpróbáltunk szóra bírni, de végül más megoldás jött be. Olyan makacsul leplezted a titkod, és olyan jól alakítottad a szereped, hogy arra még néhai nevelőapád is elismerően csettint.
– Nem is rám vártál a szobában? – fordult Maláj Porcikához.
– Igazából Tüszőre számítottam. De végül közbejött neki valami. Képzeld – fordult a szarókához –, majdnem bezsákolt, egészen hozta a lehengerlőt egy darabig.
– Ugyan nem a Tökömöccse, mégiscsak az én kezem alatt tanulta ki a szakmát! Szó, ami szó, anyád le se tagadhatná, hogy nőből van. Imád vásárolni, mint a nők általában, de az istenért nem tudtam magára hagyni. Nagyon ragaszkodó teremtés, azt mondta, nélkülem nem hajlandó maradni. Úgyhogy így tudtatok végül kettesben maradni. Sajnálhatod, hogy kihagytad a ziccert. De fel a fejjel, kölyök! Egyszer fenn, egyszer lenn. Ami nem öl meg, attól erősebbé válsz. Ebcsont beforr. Satöbbi, satöbbi. Lényeg a lényeg, mi akkor itt se voltunk! Azért, ha kell valami, keress meg nyugodtan! Tulajdonképpen az adósod vagyok. Hiszen lényegében te oldottad meg nekünk az ügyet. Még ha a szándékaid merőben másfelé irányultak is.

Tüsző derékon ragadta Porcikát és elsétáltak, egyenesen a felkelő nap irányába.

– Gyere, Maláj, biztos nagyon szarul érzed most magad – karolta át Barnabás. – Vár ránk Bandi fridzsidere.
– Nem, még nem – gondolt Maláj Babóra. – Én is adósa vagyok valakinek.

Előző oldal Petya
Vélemények a műről (eddig 2 db)