Linktár

Vadászat…

Libbent a szoknyád, ó, Barbara,
Pont nem arra néztem, én marha.
Életpillanat volt,
Mi nem halmozódott.
Férfiembernek úgy fáj ez ma.

Csak jöttél velem szemben, Böske,
Csinosságod… látókörömbe.
Élmény volna veled,
Sütizni, ha eszed,
De Te buszhoz mentél eleve.

Együtt kéne ülnünk, úgy vágytam,
Presszóban társra… nagyon vágytam.
Eszter, mondd, merre jársz?
Vagy valahol rám vársz?
Egyedül csak ittam, rókáztam.

Vecsés, 2018. december 20. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor