Lelkem blues lenyomata

Neoprimitív / Versek (257 katt) Mortelhun
  2020.12.06.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/12 számában.

Elképesztő a fájdalom, amit érzek,
Csukott szemmel nézek a napba,
Látom a világot, az embereket,
Látom a fákat s látom önmagam.
Sírok, mert félek.
Sírok, mert féltelek.
Egy tó partján ébredek,
Tiszta a reggel.
20 éve történt, korai öröm.
Megittunk egy pohár bort,
Elszívtuk a boldogságot,
Kiszívtuk a világ velejét.
S most fázok és rettegek,
S most fázok, mondd, merre vagy?
Egyedül maradtam én és a fájdalom.
Furcsa pár lettünk egy rideg világban.
Magányom társas, ez talán a legnagyobb kín.
Magányom társas, s ez örök marad, mint egy kép.
Mint egy régi kép: te meg én.

Előző oldal Mortelhun