Túlóra

Horror / Novellák (672 katt) SzaGe
  2020.11.24.

Erik nagyon elfáradt a hét utolsó munkanapjára, de volt még pár adat, amit fel kellett vinnie a számítógépére. Tudta, ha nem csinálja meg, akkor a főnöke felettébb morcos lesz, aztán egész hétvégén kattoghatna, miért nem teljesítette az elvárást. Mert elvárás az volt, nem is kevés. Ráadásul főnöke amolyan „beosztottját birtokolni kedvelő” típushoz tartozott, akinek mindig, de mindig igaza volt. Erik időbeosztása ezek miatt bizonytalanná vált, ami bizony a szabadideje kárára ment. Viszont a pénz nem jött magától, ezt Erik nagyon jól tudta, és azt is, hogy túlórába fog torkollni a mai napja. Már megint. De a városi albérlet drága, ráadásul a főbérlőjét is időben ki kell fizetnie, különben repül a lakásból. Így sem volt egyszerű megfizethető szállást találnia, mikor felköltözött vidékről.

Szomorkodva nézte, míg a többiek az irodában veszik a kabátjukat, majd viccelődve és nevetgélve elbúcsúznak egymástól. Persze mindezt úgy tette, hogy irigykedő pillantásait senki se vegye észre. Ezer atombombányi energiát felszabadító indulat kavargott elméjében, mégsem mutathatta ki érzéseit a külvilág felé. Mi lenne ezzel a bolygóval, ha hirtelen rázúdítaná a pénteki túlóra atomfelhőjét? Hamu lenne, hamu hátán. Így maradt az elfojtott pillantások sorozata a szabadságra igyekvők után.

Miután az utolsó munkatársa is eltűnt a neonfényes félhomályban, Erik teljesen egyedül maradt az irodában. De nem bánta. Legalább tudott a munkája mihamarabbi befejezésére koncentrálnia. Lassan újra kizárta a külvilágot.

Két órán keresztül gépelte a véget nem érő adatok halmazát, amikor feltűnt egy furcsa jelenség az orra előtt. A monitor középső részén megjelent egy vékony, vízszintesen haladó, cikcakkos csík, mint amikor egy óvodás szörnyfogakat rajzol zsírkrétájával egy tiszta papírra, és éppen anyjának ecseteli, hogy milyen rémálom gyötri éjjelenként.

Erik felállt, körbenézett, hátha valaki csak a bolondját járatja vele, de még mindig egyedül volt. Visszahuppant székébe, és szemügyre vette a túlvilági karcolatot. Benyúlt a fiókjába, és elővett egy puha törlőrongyot. Napi szinten tisztította a képernyőjét, mert szerette, ha tisztán látja a dolgokat. Pár körkörösen törölgető mozdulat után a monitor recsegő hangok kíséretében kettérepedt a különleges törésvonal mentén, miközben apró szikrák és szilánkok repkedtek szerteszét. Egy üvegfogakkal ékeskedő, gonosz szájforma lett a kijelzőből, de Erik későn fogta fel, mit is lát valójában. Túl gyorsan történt minden. Azonnal ráharapott a megtébolyodott monitor Erik rongyot szorongató kezére. Keservesen felkiáltott a csapdába esett férfi, miközben vére kibuggyant az átvágott csuklójából. Erik próbálta kihúzni a kezét, de fájdalma erősebbnek bizonyult. Bizonyos állatok képesek lerágni saját mancsukat, ha vadászok csapdájába estek, ám Eriket ennél puhább fából faragták. Szédelegni kezdett, miközben hullámzott az iroda körülötte. Elgyengülve visszazuhant a székére. Túl sok vért vesztett. Erik feje falfehéren koppant a billentyűzeten…

Előző oldal SzaGe
Vélemények a műről (eddig 7 db)