Levél Lacinak és Tamásnak

Külvilág / Zenebona (231 katt) Mortelhun
  2020.11.23.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/11 számában.

Elmentetek. Előbb te, Laci, majd Tamás is utánad eredt. Személyes emlékeim? Magával az Omegával nem voltak. Ez tény. És Tamást sem láttam soha színpadon. Téged, Laci, viszont láttalak/hallottalak személyesen is még a középsuliban. Megjelentél egy hófehér ruhakölteményben gazdagon ellátva ékszerekkel, emlékeim szerint egy fekete kalap is volt rajtad. Amit te ott leműveltél a szintiddel, a mai napig bennem van. Belém martad. Olyan ez, mint egy szép tetoválás. Egy szép tetoválás, mely jelentéssel is bír. Viszont ami kettőtöket közössé tesz, az a Gammapolis című lemez.

Soha nem voltam nagy Omega fan, de ezt a korongot még gyerekként kölcsönkaptam egy jó ismerőstől és megmérgezett. Megmérgezett a rock szeretetével. A rajta lévő dalokat mind a mai napig kívülről fújom. És engedtessék meg annyi, hogy miközben ezeket a sorokat írom, éppen ezt a lemezt hallgatom. Rengeteg éjszakán elkísértek a lemez dalai. A Gammapolis 1, a Nyári éjek asszonya vagy az Ezüst eső mind a mai napig a kedvenceim. És van még egy Omega dal, mely különösképpen kedves nekem. Pedig ez afféle tingli-tangli nóta, de szeretem. Ez pedig a Petróleum lámpa. Megannyi középsulis buli központi tánczenéje, mely jól megfért a Nirvana és Tankcsapda dalok mellett. Szóval köszönöm. Köszönöm, hogy voltatok, hogy ha csak egy lemezzel is, de rengeteget kaptam tőletek. Laci, te a személyes varázsoddal tettél még hozzá az ifjú koromhoz, Tamás, te pedig azzal, hogy a kedvenc hangszeremen játszottál. Remek idők voltak. Jó utat Nektek!

Előző oldal Mortelhun
Vélemények a műről (eddig 1 db)