XI. LFP. Űrhalál - Univerzum Kapitány és az elszabadult GIZMO-19
Nevezés a XI. Lidércfény pályázatra
„Mikor elszabadul a pokol és fenyeget a vész,
Egyet se félj, barátom, a Kapitány tettre kész.
Ökle, mint az acél, szeméből lézert lő,
A gonosznak annyi, és miénk egy szebb jövő.
U-ni-ver-zum Kapitány!”
– Kapitány! El sem tudja képzelni, mennyire örülök, hogy látom! – Professzor Michael Welsh, az Amerikai Egyesült Államok vezető ufológusa és a földönkívüli létformák szakértője, izgatottan törölgette párás szemüvegét. – Pontosan magára van szükségünk ezekben a sötét órákban.
– Univerzum Kapitány ahol tud, segít! – A Négy Naprendszer Hőse, ez a temérdek szuperképességekkel megáldott alak, büszkén düllesztette ki roppant mellkasát. Indigókék sztreccs-ruháján csak úgy dagadtak a különböző színű planéták és csillagok. – Mondja, Professzor, mi történt?
– Az úgy volt, hogy bementem a laborba, hogy megetessem a GIZMO-19-es példányt, amikor megláttam Dr. Flaminget a földön fekve… hjajj… – Az idős tudós hirtelen elsápadt; mély levegőt vett, hogy kicsit megnyugodjon. – Sajnálom, de már az emléktől is rosszul vagyok.
– Semmi gond, Professzor úr, csak a lényegre koncentráljon! Nincs szükségem olyan információkra, mint hogy Dr. Flaming betört koponyával hevert a padlón, miközben a kifröccsent agyvelő száradt körülötte; vagy hogy a kiontott belei között hörgött és vonaglott, a laborban meg a testnedvek szaga terjengett… Hé, Professzor?! Prof, jól van?
Pár perc múlva, miután a Professzorba sikerült egy kis életet lehelni, a történet így folytatódott:
– Szóval, ott feküdt Dr. Fleming, a GIZMO-19-es példány meg sehol.
– Pontosan mi az a GIZMO-19? – kérdezte a Kapitány.
– Egy földönkívüli létforma: egy kutya nagyságú vírus.
– Kérem, pontosítson Professzor úr, egy chihuahuáról beszélünk vagy egy bernáthegyiről?
– Leginkább labrador, csak nem olyan barátságos.
– Azta!
– Tudom-tudom, hiba volt egy ilyen veszélyes dologgal itt a Földön kísérletezni, de elegendő WC papírral, liszttel és élesztővel mindig meg lehetett nyugtatni.
– Ez komoly? – hitetlenkedett a Kapitány.
– Ez a három dolog, amit kedvel. De este tíz után tilos volt neki enni adni, mert agresszívvá vált és sokszorozódni kezdett.
– Mikor vette észre, hogy eltűnt?
– Pontosan kilenc harminckor. Sajnos azóta a GIZMO-19-es példány teljesen irányíthatatlanná vált, és pár óra alatt több száz halálos áldozata lett, a számok pedig egyre nőnek. Beindult a pánikvásárlás: a boltok kifogytak a WC papírból, a lisztből és komoly élesztő-válságra számíthatunk az elkövetkezendő tíz évben.
– Ez borzasztó! Mit gondol, valakinek szándékában állhatott szabadon engedni ezt a vírust?
– Te jó ég, csak nem gondolja, hogy…?
Univerzum Kapitány pontosan úgy gondolta.
– Kik dolgoztak tegnap este, Professzor?
– Lássuk csak… A megboldogult Dr. Flaming, de őt ugye kizárhatjuk. Itt volt még Dr. Catherine Campbell, Dr. Albert Woodrow, Dr. Svetlana Iljanova; a takarító személyzet és az éjszakás őrség.
Univerzum Kapitány elővette pókemberes jegyzetfüzetét és szép sorjában feljegyezte a neveket.
– Oh, és Dr. von Főgonosz is az épületben tartózkodott természetesen.
A Kapitány zavartan pislogott egyet.
– Von-kicsoda?
– Dr. von Főgonosz, az egyik vezető tudósunk, ráadásul a legjobb barátom.
– Doktor. Von. Főgonosz. – A Kapitány a lehető leglassabban tagolva ejtette ki a szavakat. – Biztos, hogy jól értettem?
– Tökéletesen. Igazi neves, német grófi család sarja, a von Főgonoszoké. Nem hallott még róluk?
– Nem mondhatnám… Szóval ez a… hmm… von Főgonosz régóta tagja a csapatnak?
– A kezdetek óta – bólintott a Professzor. – Egy igazi megszállott, ha munkáról van szó. Egyszerűen imádja, amit csinál. Annyira boldog, mikor dolgozhat, hogy néha hangosan felkacag, valahogy így: MUHAHAHAHAHAHAHA!
– Ez elég… érdekes.
– Kapitány, ugye nem gondolja, hogy a barátomnak bármiféle köze lehet a GIZMO-19-es példány elszabadulásához? Ez teljes képtelenség! Nem hiszem, hogy a világon van még egy olyan szeretni való ember, mint Dr. Pusztító von Főgonosz!
Univerzum Kapitány lézert vető szeme tikkelni kezdett.
– Ha gondolja, ide hívhatom.
– Majd inkább később. Most egy kicsit egyedül maradnék, hogy összeszedjem a gondolataimat.
A Professzor bólintott és magára hagyta a Kapitányt. A Négy Naprendszer Hőse fáradtan lerogyott egy műanyag székre és arcát kezeibe temetve töprengett.
Vajon ki szabadította a világra a GIZMO-19-es példányt? Dr. Campbell? Dr. Woodrow? Dr. Iljanova? Megbízható-e a takarító személyzet? Van-e alibije az éjszakás őrségnek?
– Elég!!!
…
– Mi ez a sületlenség?
…
– Dr. Pusztító von Főgonosz? Ez komoly?
…
– Hozzád beszélek, írókám! Engem te ne ignorálj, hallod?!
„Jajj ne! Már megint ez történik?!”
– Megmagyaráznád, mi ez az egész?
„Micsodát? A Főgonosz egy nagyon ritka német családi név.”
– Az tuti! Annyira ritka, hogy nem is létezik. Aztán itt van ez a keresztnév: Pusztító. Remélem, csak viccnek szántad.
„Stallone-t is nevezték így valamelyik filmjében.”
– Az egy becenév volt, baszod!
„Oké-oké! Lehet, hogy egy kicsit elszaladt velem a ló.”
– Kicsit?! Az egész istálló szélnek eredt.
„Figyelj, szerintem csak túlreagálod az egészet: a névnek semmi köze az antagonista személyéhez.”
– Na ne mondd! Tehát ez a Dr. Pusztító von Főgonosz egy áldott jó lélek, a vírust meg a John Smith nevű takarító szabadította a világra.
„Hát…”
– Tudtam! Ennyire hülyének nézel?!
„Nézd, ez egy dupla csavar. Az olvasó először von Főgonoszra fog tippelni, de mivel ez túl nyilvánvaló, ezért más karakterekre vetül majd a gyanú árnyéka.”
– A végén pedig Dr. von Főgonosz lesz a tettes.
„Pontosan, hát nem mesteri?”
– Tony Fox, a detektív karaktered mondta, hogy egy hülye vagy, de azt hittem, csak túloz.
„Ezért is nem kapott szerepet ebben a történetben. Egy pályázatra olyan karakterre van szükségem, mint Univerzum Kapitány.”
– Hogy mi…? Pályázat?! És csak most mondod?! Hogy áll rajtam ez a szuperhős jelmez? Elég kerek a seggem benne? Hajam is milyen már?! Még borotválkozni sem volt időm!
„Ne izgulj! Minden remek, de most térjünk vissza a sztorihoz, jó?”
– Francokat! Nem képzeled, hogy a Négy Naprendszer Hőse ilyen topisan fog mutatkozni az olvasók előtt?! A történet meg… eh… Akció kell ide, nem a sok duma! Mondjuk, az acél-öklömmel jól szájba csapnám a vírust, aztán lézert lőnék a szememből és…
Univerzum Kapitány hipersebességgel szelte keresztül a Négy Naprendszert. Mindenhol nyugalom és béke honolt: sehol egy feltörekvő főgonosz, sehol egy elszabadult halálos vírus. Lassan leereszkedett a Hold felszínére és leült egy Mackósajt alakú sziklára. Amíg révülten a Földet bámulta, egy gondolat motoszkált a fejében: Ezzel aztán nem nyersz pályázatot.
„Nem baj, de te sem.”