XI. LFP. Űrhalál: Az ufók átveszik az uralmat

Külvilág / Lidércfény (145 katt) szaboanasztazia2000
  2020.10.21.

XI. LFP. Űrhalál
Nevezés a XI. Lidércfény pályázatra.

– Megérkeztek! Itt vannak!
– Kik, nagypapa? – rémülten, ám kissé csodálkozva kérdezte a kisfiú nagyapját.
– Az idegenek eljöttek értünk!
– Ne is hallgass nagyapádra, kicsim! – lépett oda Marcika anyukája. – A nagypapa beteg és nem mindig tudja, hogy mit beszél, hiszen sokat televíziózik, és nem tudja megkülönböztetni a valóságot és az animációt.

Az anyuka hosszan kezdte el magyarázni gyermekének, hogy a papa demenciában szenved, és nem tiszta az állapota, de egy 5 éves kisfiúnak nem szolgált ez a magyarázkodás elegendő információval, hisz ő még túlságosan gyerek ahhoz, hogy megértse, mi is az a demencia. Viszont azt világosan értette, hogy az idegenek köztük vannak. Így minden este lefekvés előtt kérte papáját, hogy meséljen neki ezekről az idegenekről és a múltról. A papa eleget téve egyetlen unokája kérésének, elmesélt egy történetet 2020-ból, mely történelemmé szülte ki magát.

– Tudod, Marcikám, 2020 egy szörnyű év volt az emberiség életében, hiszen világunkon egy addig nem látott vírus lett úrrá, melynek neve a koronavírus volt. Nem emlékszem, utoljára a vírus előtt, mikor volt ilyen hatalmas pánik. A boltok tömegesen zártak be, mivel nem volt elegendő bevételük ahhoz, hogy fenn tudják tartani magukat. Az iskolák bezártak, a gyermekeknek otthonról kellett tanulni, így szüleik is elveszítették munkahelyüket, ezáltal kevesebb pénzhez jutott a család. Minden boltban és az utcán is maszkot, illetve kesztyűt kellett hordanunk, mely szintén egy újdonság volt az emberiség számára, napról-napra egyre több ember veszítette életét ennek a szörnyű vírusnak köszönhetően. Féltünk, sőt rettegtünk, hogy talán sosem lesz vége. A maszk miatt arctalanná váltunk, nem tudtuk kifejezni az érzéseinket az arcunkon keresztül, mely addig megszokott dolog volt, egy szóval borzasztó volt ez az időszakunk, de az orvosok kifejlesztették nagy nehézségek árán a vakcinát, és így meggyógyult mindenki, visszatért a világ a megszokott körforgásába. Ám most új veszély fenyeget minket, mely lecsapni készül ránk.

Marci ámulva, kikerekedett szemekkel csodálkozik nagyapjára, aki tovább folytatja.

– Most, Marcikám, nagyon figyelj! Vigyáznunk kell egymásra és magunkra, hiszen ma éjszaka eljönnek a Marsról az ufók űrhajóikkal azért, hogy elvigyenek minket, lepermetezzék az embereket, s ők népesítsék be a Földet.
– És mi lesz velünk? – kérdezte sírva a gyermek.
– Ne félj és ne sírj! Megoldódik minden!

Éjszaka 11 órakor hatalmas fénnyel és hanggal megérkeztek az idegenek, akik egy szerrel lepermetezték a Föld összes lakójának házát és kertjét. Ez a bizonyos szer azért készült, hogy az ufók, az idegenek eltávolítsák az embereket a Föld színéről, hogy kihaljon az emberiség. Ennek számos oka van: az emberiség megérett a pusztulásra, hiszen önmagát szennyezte és mérgezte évszázadokig az egészségtelen életmóddal és a rossz döntések sorozatával, olyan életritmusra váltott, mely nem szült tömeges túlélést, ám népszerűséget annál inkább. Az emberek saját maguk érdekeit nézve éltek több száz évig, hátrahagyva és letiporva a Földünk egészségét. Dohányzással és alkoholfogyasztással próbálták a rájuk nehezedő stresszt megoldani, mely valljuk be, talán a legkockázatosabb végkifejletet eredményezte. Nem figyeltek egymásra igazán sosem, pedig úgy tartjuk, hogy az ember a legérzőbb lény, melyet Isten teremtett. Elhanyagolták egymást, s csak a hataloméhségükkel foglalatoskodtak, hogy feljebb jussanak azon a bizonyos ranglétrán, és hogy megüssék a maguk elé kihelyezett mércét, ez az igyekezet embertelenséget szült. Sorra hozták a kegyetlenebbnél kegyetlenebb döntéseket, amely miatt családok, barátságok, kapcsolatok, szerelmek és életek hullottak szét, s hiába mutogattak ujjal a másikra, mindenki kellőképp hibás a dolgok alakulásában. Így nem csoda, hogy ezek az idegenek eljöttek leigázni a Földünket, s vele együtt ránk is vadásznak.

Újabb törvénybe iktatták a maszkviselést, így lázadások törtek ki, melyet már semmiféle biológiai fegyverrel nem lehetett megállítani. Gyakorivá váltak a verekedések, tömegmészárlások. Elkezdett csökkenni a Föld lakóinak száma. Valaki az éhínségbe halt bele, más, aki asztmával küzdött, a maszkviselés következtében fulladt meg, s a harmadik kategóriát azok képezték, akik a permetezés következtében haltak meg, talán a gyenge immunrendszerüknek köszönhetően, melyet a túlzott stressz és feszített tempó tett tönkre, és ellehetetlenített.

Egy valami biztos volt: 2060-ra nem maradt a Földön ember, sem orvos, sem tudós, aki filozofálhatna, hogy hol rontotta el az emberiség, és készítette elő aranytálcán önön pusztulását.

Előző oldal szaboanasztazia2000
Vélemények a műről (eddig 3 db)