XI. LFP. Űrhalál - Az utolsó transzport

A jövő útjai / Novellák (74 katt) Robo-san
  2021.05.15.

2050-re a Földet lakhatatlanná tettük. Az emberiség költözik a Holdra. A költözés több transzporton keresztül valósul meg. Az első transzportba kerülnek az olajmágnások, gyártulajdonosok és a földi ökoszisztémát csődbe vivő politikusok. Nem sokkal utánuk indulnak útnak a jogászok, informatikusok és az orvosok. Majd így tovább, végül az utolsó transzportba kerülnek be a nincstelenek, koldusok, fogyatékosok, mentális betegek. Az ő szállító járművük a leggyengébben felszerelt mind közül. Mivel az ő eszközeikre már nem állt rendelkezésre elegendő nyersanyag, a rossz nyelvek szerint megvan az esélyük, hogy útközben valahogy elkallódjanak. Bár néhány ápolót és szociális munkást kisorsoltak, hogy felügyeljék az utolsó transzport utasait, és tanácsokkal lássák el őket.

Minden úgy történt, ahogy előre megmondták: a népességnövekedés 2030-ra megállt, majd a bekövetkező természeti katasztrófák hatására drasztikus fogyásnak indult. Az állatvilág nagy része kipusztult. Sohasem látott, új vírustörzsek jelentek meg, amik tovább tizedelték a lakosságot. Állítólag valamelyik Mars- vagy Vénusz-expedíció hurcolta magával a legütősebbeket. Mire megszabadultak tőlük az emberek, mintegy ötvenmillióan maradtak. Szerencsére addigra már a Hold terraformálása és kolonizálása is beindult: emberi életre alkalmassá tették a felszínét.

Az utolsó transzport hajói beszállásra készen várakoznak. Végső pillantást vetsz a haldokló Földre az űrbázisról. Nem túl épületes látvány: mindenütt füstölgő romok és az utolsó járvány áldozatai temetetlenül. Néhol már kezdi is benőni a vidéket a gaz. Pár ezer év múlva talán újra alkalmas lesz a visszaköltözésre.

"Felhívjuk a figyelmet, hogy a beszállás megkezdődött!" – hallod a delfin irányító mentális üzenetét. Miután az ő fajuk is a kihalás szélére sodródott, nem volt többé értelme tagadni, hogy mindig is beleszóltak a földi ügyekbe. Fogod a holmidat, és megindulsz a számodra kijelölt űrjármű felé. Azon gondolkodsz, marad-e vajon emberi élet a Földön. Nem tartod valószínűnek. Mélázásodat Timothea, a szociális munkás szakítja félbe:

– Minden gyógyszert bevettél, amit felírt az orvos?
– Nem – mondod, amitől kis híján hisztérikus rohamot kap.
– És miért nem, ha szabad kérdeznem?

Ezt nem kellett volna mondanod. A szociális munkás, aki Dr. Smith és Dr. Taylor "szeme és füle", azonnal szól két markos ápolónak, hogy kísérjenek a zárt részlegbe, és gondoskodjanak arról, hogy bevedd a gyógyszereidet. A két ápoló, Till és Alex képén szadista mosoly fut végig, vagy csak a fényviszonyok okozta érzékcsalódásról volna szó? Nem tudod eldönteni. Risponse-t és Haldolt tömnek beléd, meg némi Benzodiazepin-származékot, ahogy érzed a hatásáról.

– Minél elavultabb, annál jobb – hallod a két ápoló röhögését. Igazából kétségek merülnek fel benned, hogy a pszichiátriai betegek megmentése a cél, vagy annak a biztosítása, hogy fennmaradjon a szadizmus a világban. Inkább az utóbbi.

Körülnézel az új helyen. Mindenki meglehetősen hallgatag, láthatóan le vannak gyógyszerezve. Nemsokára az ápolók ebédhez terelnek mindenkit, amit általában gyorsan befal mindenki, utána megengedett a közösségi teremben lenni, ahol egy doku műsor megy folyamatosan, ami a Holdon elért fantasztikus építkezésekről és tájakról számol be. Majd műsorismertetés következik. Az éppen futó tehetségkutatót is vetítik majd, A Legmenőbb Influenszert, majd a Kertváros a Holdon című szappanoperát, ami az újonnan érkezett telepesek mindennapjait mutatja be, valószínűleg kissé idillikusabb képet festve róla, mint amilyen a valóságban. Végül a Tánc a Sztárokkal következik, amiben különféle űrlényeknek beöltözött sztárok ropják arctalan, noname prolikkal a parketten. Aztán visszatér doku műsor, ahol szinte vég nélkül folyik tovább az önfényezés.

A sok tompika nyálcsorgatva nézi, és egymást túllicitálva adnak hangok elragadtatásuknak a tudományos haladás eredményei láttán. A nagy örömtől hallod, ahogy sokan maguk alá csinálnak a rájuk adott pelenkába. Fintorogva fordulsz el. Ekkor hirtelen vijjogó vészjelzést hallasz. Lábdobogás hallatszik... Delfin ápoló ruhás őrök rontanak be:

– Kellene valaki, aki beszél az irányító delfinnel... Megbolondult a sok űrszemét látványától, és nem szándékosan neki akarja vezetni a hajót... Kellene valaki, aki beszél vele...

Az ápolók először dühödten tapizni és pörgetni kezdik az androidos mobiljaikat, mintha az segítene valamit, majd kelletlenül feléd böknek.

Hagyod, hogy az őrök a delfin akváriumához vezessenek. Sosem próbáltál még senkit lebeszélni az öngyilkosságról. Nem is tudod, hogy kell. Azért egy próbát lehet tenni…

– Mi a neved? – kérdezed először, valami rémlik, a nagyok így csinálják.

A delfin gúnyosan néz, miközben füttyögő hangokat ad. Ez várható volt.

– Mi a baj? – teszed fel a következő kérdést.

"Az a baj, hogy tönkretettétek a bolygót, és sohasem tanultok, mindent tönkretesztek magatok körül. Ti egy parazita faj vagytok. Rosszabbak, mint a piranhák. Képesek vagytok saját magatokat halálra sebezni, aztán felfalni."

– Nem vagy éhes? – kérdezed ártatlanul.

Kiderül, hogy a delfint biomasszából előállított halpótlék diétára fogták, hogy jobban teljesítsen az út során (meg úgy az egész élete során). Valószínűleg attól depressziós. Megkéred, hogy a személyzet kajájából hadd kaphasson egy kis igazi halat. A delfin irányító magához tér, és az út hátra lévő része eseménytelenül telik. Az út a Föld légkörét elhagyva, fénysebességre kapcsolva nem tart sokáig. Hallod, amint pár perc múlva lassul a jármű, majd Hold körüli pályára áll. Megérkeztetek az úti célhoz. A hajót egyelőre pár évre karanténba állítják. Azt mondják, nem kell aggódni, mert a karantén ideje alatt Dr. Smith és Dr. Taylor felváltva el fognak jönni előadásokat tartani. Tehát nem engednek fel a Hold felszínére. Azt mondják, valószínűleg várnak az alkalmas időpontra a Holdra lépéssel.

"Ugye megmondtam?!" – hallod a delfin nyögését az agyadban.

– Landoljunk az irányítóközpontban...

"Bázis, landolunk" – hallod a rádión keresztül.
"Engedély megtagadva, még nem állunk készen."
"Kérem, nyissák a zsilipet, landolunk..."
"Az engedély kérvényét még engedélyeztetni kell..."
"Úgy is jó."

Összenéztek a delfinnel. Szavak nélkül, úgy látszik, ugyanazt gondoljátok, amikor megkezditek a leereszkedést, vagy inkább a fénysebességgel való becsapódást a Hold irányítóbázisának atomenergia-központjába. Senki sem gondolhat mindenre. A fénysebességgel való becsapódás detonációja felér az atomrobbanáséval, ami azt követi, és láncreakció-szerűen fut végig a Hold településein.

Vége (az emberiségnek).

(Bár csak technikai értelemben, erkölcsileg már rég kihalt.)

Előző oldal Robo-san
Vélemények a műről (eddig 1 db)