Hogyan írj - pár gondolat az íráskedvelőknek

Külvilág / Művészet (473 katt) Petya
  2020.11.16.

0. Mit akarsz írni - Egy történetet sem írtak még meg első nekifutásra. Tisztában kell lenned vele, hogy ne éld meg kudarcként, ha egyszer csak "kifulladsz". Teljesen normális dolog kifogyni a lendületből. Kisebb-nagyobb kapaszkodókkal meccsben tudod magad tartani. Néhány ilyet próbálok meg összeszedni a magam, és mások örömére.

Az alapokról rengetek info kering a neten, azokkal nem foglalkozom. Mégis akad köztük, amit egy haladónak is fontos szem előtt tartani. Például a "Mit akarsz írni?" kérdés. Amíg nem tudod a választ, jobb, ha hozzá se látsz leírni a gondolataidat. Tapasztalatom szerint az ad hoc jellegű írás hamar követhetetlenné válik nem csak az olvasó, de az író számára is. Bonyolultabb lélegzetvételű írások esetén elengedhetetlen előre meghatározni néhány karaktert, történeti elemet, filozófiai irányvetést. Képzeljük csak el, ha George R. R. Martin minden előkészület nélkül nekiül a Tűz és Jég dalának! Nagy valószínűséggel a Mások éppen a Vadakkal harcolnak északon, a Starkok a Lannisterekkel, a Sárkányok anyja pedig szétcsap köztük a kifejlett sárkányaival és viszontlátásra. Nem. Martin könyvekkel előre átgondolta, miből mennyit kell adagolni, hogyan kell az olvasó képzeletét csiklandozni. Először mindenre csak utal, sárkánnyal nem is találkozunk az első regény végéig. Ez persze kirívó példa. Nem kell Martinnak lenni és 100.000 oldal tervezetet írni, amiből születik egy 10.000 oldalas regény-ciklus.

Vagy ott van például egy másik kedvencem Az emlékek őre. Első ránézésre ifjúsági regény. A Tüskevár is az. Meg A Pál utcai fiúk is. Mégis kicsit közelebbről megvizsgálva azt vesszük észre, hogy Jonas meséje sokkal inkább bír filozófiai, társadalomkritikus, utópisztikus, egyben időtálló szemlélettel. Ha nincs az Örökítő, a Ceremónia, Gabriel vagy a Szülők, vagy akár maga Jonas karaktere előre kitalálva, aligha kanyarodhatott volna a végkifejlet oda, ahová eljutott.

Ami a filozófiai hátteret illeti. Imádom a római kort. A legnagyszerűbb regénysorozat Colleen McCullough nevéhez fűződik ebben a témában. A Róma első embere a köztársaság alkonyának idejére kalauzol bennünket. Gaius Marius, Sulla, Julius-ház, Scipio Africanus stb. A filozófiai háttér ebben az esetben meg kell, hogy feleljen a korszak szellemének. Szó sem lehet gender ideológiáról vagy repülőgépekről vagy űrkorszakról. Ma nem elfogadott leírni azt, hogy a rabszolgatulajdonos kivágta egy szolgálója nyelvét, mert fecsegett. Akkor hétköznapi dolog volt. Manapság az emberkereskedelem/rabszolgaság bűncselekmény, akkoriban pedig a gazdaság fő hajtóereje volt. Abban a korban úgy szabadultak meg a haszontalan rabszolgáktól, mint ma az elavult készülékektől. Ma nem vágják le a tolvaj kezét, legfeljebb börtönbe zárják. Más időkben más-más gondolkodás uralkodik, egy történeten pedig keresztül kéne tudni ívelni egy koherens gondolkodásmódot.

Ez csak néhány szempont, amivel megkönnyítheted a dolgodat, amikor nekiülsz írni. Mindig tedd fel magadnak a kérdést, hogy miről akarsz írni, a válasz pedig nagy eséllyel juttat majd közelebb a célodhoz!

1. Fejben írni - Viccesnek tűnhet, valójában azonban nagyon is hasznos lehet fejben lejegyezni dolgokat. Karaktereket beszéltetni, helyzetekbe rakni, kivenni őket onnan, áthelyezni, játszani velük; mind részei annak a végterméknek, amit végül leírunk. Sokszor, mikor nem haladok egy mondatnyit sem egy történettel, mert folyton kitörlöm, nem is vacakolok inkább vele. Hadd rotyogjon takarék lángon, aminek össze kell érnie, ha pedig kész, leveszem a tűzről és papírra vetem. Úgy gondolom, néha jobb időt hagyni a gondolatoknak, mint kierőszakolni őket. Teljesen ártalmatlan időpontokban ugorhat be valami frappáns, ami továbblendíti a megakadást. A legvéletlenszerűbb alkalom szülhet meg olyan megoldást, amire rágörcsölve sosem jöttünk volna rá. Ahogy Utónium professzor is tök véletlenül keverte bele az X-vegyszert a kotyvalékába, mégis az kellett a Pindúr Pandúrokhoz.

Nagy segítség lehet a testmozgás. Egy kis futás, kondizás vagy kerti munka közben könnyedebbé válnak a gondolataink. Érdemes tehát menten otthagyni és az univerzum teremtő erejére bízni az alkotást, amennyiben fásultnak érezzük magunkat.

2. Öncélúság – Próbálgatni kell, mit engedhet meg magának az ember és mit nem. Mennyire mer naturálisan ábrázolni, mennyire mer belemenni politikába, kreál-e bűnbakot egy egész népcsoportból akarata ellenére vagy sem. Ideértem a humort, a szóvicceket, amik baromira egyénfüggő viszonzásra lelnek majd, de ha nem történetidegen, akkor ugyan miért is ne maradjon benne? A trágárságról annyit, hogy inkább való párbeszédes elemnek, mint leíró részekhez. Függően persze a stílustól. Egy neoprimitív kategóriájú írásnál aztán olyan mindegy! De egy szépirodalomban is megállja a helyét egy szentségelés. Pláne, ha autentikus.

3. Te vagy a főhősöd – Az elején abszolút nem tudtam elvonatkoztatni magamtól, és a mai napig sokat merítek a saját tulajdonságaimból egy karakter megalkotása során, de mostanra érzem azt a határt, mi az, ami belefér és mi az, ami már-már gyerekesen hat. Ideális esetben képesnek kell lenni egy (inkább több... Sőt, rengeteg!) önálló, tőlünk független karakter megalkotására. Saját életet kell lehelni belé, célokért kell küzdenie vagy épp céltalanul tengenie. Mindenesetre valami motivációra mindig szükség van. És arra, hogy egyre kevesebbet fókuszáljunk saját karakterünkre. Mégse venné jól ki magát, ha magunkról mintáznánk a következő hőst, aki darabolós gyilkos, és titokban macskákat kínoz.

4. Pénz reményében csinálni – Úgy gondolom, nem jó omen, ha valakit az elismerés iránti vágy hajt. Pénzért és megélhetésért pedig egyenesen szárnyszegésnek tartom bármilyen művészeti tárggyal foglalkozni. Előfordulhat ideális esetben, hogy megmarad az alkotói szabadság, a munka öröme, hisz hány színész, énekes, festő, író tud megélni abból, amit szeret. De többnyire a pénz csak valamelyik komponens árán tud beilleszkedni a képbe. Lelkes amatőrnek lenni különben is olyan yo!

5. Kutatómunka - Sci-fi alkotás esetén nehézkes utánajárni, hogyan zajlik az élet, mondjuk, a Neptunuszon vagy akárhol máshol, ahol ember nemigen járt, de különböző kapaszkodók azért akadnak, akár hasonló tematikájú könyveket vagy természetfilmeket alapul véve. Egy természetközel játszódó történethez például David Attenborough dokumentumfilmjei kiváló alapanyagot nyújthatnak. Érdemes kicsit megalapozni a tudásunkat, hogy a képzeletünk vásznán összetettebb képet festhessünk. Megkönnyítjük a magunk és az olvasó dolgát is.

6. Olvasni, olvasni, olvasni – de nem akármit! Valószínűleg azért olvastatták velünk gyerekkorunkban azt a sok kötelezőt, hogy gazdagítsák a képzeletünket. Sajnos nem mindenki alkalmas rá gyerekként, hogy több száz oldalt végigolvasson. A végén pedig pont az ellenkezőjét érik el: megutáltatják velük az olvasást. Ez persze nem igaz a könyvek szagához genetikailag vonzódókra. A gyerek visszatérhet az olvasáshoz, de inkább az olyan könyveket részesíti előnyben, amik nem feltétlenül hordozzák a szépirodalom jegyeit. (De a szaga attól még lehet jó!) Ahogy az én fogalmazásom sem kiált irodalmi Nobel-díjért, ugyanúgy található tömkelegével megkérdőjelezhető minőségű alkotás a piacon. Érdemes újra elővenni felnőttként a hajdan volt kötelezőket. Nekem például a Tüskevár vált be második nekifutásra. Megszerettem Fekete István lélegző stílusát.

7. A könyv nem film – sokszor estem gondolkodóba, milyen szemszögből is írjam le az adott jelenetet. Egy barátom magyarázta el, hogy nem jó irány filmszerű kameranézetből narrálni a történést. A képzelet sokkal szabadabb annál, mintsem érdemes volna 16:9-be belenyomorítani. Sokkal inkább szerencsés részletes leírást adni valamiről, ami eleve a karakter nézőpontjaként értelmezhető. Minden apró részlet megemlítése persze nem szükséges, érdemes „fehér foltokat” hagyni, hogy az olvasó a képzeletével kitölthesse.

8. Ami senkit nem érdekel – hajlamos voltam sokszor felesleges dolgokkal kitölteni ihletszegény részeket. Leírást készítettem, milyen színű pulcsi van a főszereplőn vagy leltároztam a hűtő darabszámra pontos tartalmát. De lendíti ez előre a cselekményt most vagy később? Bír vizuális értékkel? Gyönyörködtet bárkit? Ha a válasz, nem igazán, akkor érdemes átszerkeszteni a célnak megfelelően az adott szakaszt.

9. Másoknak megfelelni – jó érzés, ha visszajeleznek az embernek, de nem szabad messzemenő következtetést levonni abból, hogy tetszik az embereknek vagy nem. Sajnos egyik sem kritika, és ha netalántán bőven kijut a dislikeokból, az meg tudja feküdni bárkinek a gyomrát, aki komolyan veszi. Ugyanígy a like is képes borzasztó nagy képet varázsolni. Ezért a like/dislike aránnyal „szakmai” értelemben felesleges foglalkozni.

10. A te kutyád kölyke – Átvitt értelemben az alkotás a saját gyermeked. Ott voltál, amikor megfogant, végigkísérted hogyan cseperedik, hogyan lesz „kész felnőtt” belőle. A legjobb, ha minden írásodat így fogod fel, és pillanatok alatt felelősséget érzel majd minden leírt mondatért. A vele töltött idő pedig, ahogy a gyermekeddel is, felbecsülhetetlen.

Előző oldal Petya
Vélemények a műről (eddig 9 db)