Holdpásztor II.
| Szépirodalom / Versek (1225 katt) | Józsa Bence |
| 2020.08.12. |
Múltam lépcsőfokain
szökdös ide-oda
az emlékezet
nyughatatlan lova.
Hol mélyre száll,
feneketlen kutak
forrását keresve,
Hol magasba,
kozmikus jelek
érkezését lesve.
Az ég-peremen
Holdpásztor őrzi nyáját,
ügyelve apály-
dagály váltakozását.
Egyszer gyűrődik,
vonaglik a tenger,
másszor elsimul,
ahogy megbékél
a benne élő ember.
Szentes, 2020 nyár
| Előző oldal | Józsa Bence |
| Vélemények a műről (eddig 7 db) | |