Panelcsók

Neoprimitív / Versek (844 katt) Mortelhun
  2020.08.03.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/8 számában.

Ott ültem szombaton
egy lila pad gondolatébresztő,
rozsdásan recsegő lábánál.
Felettem indigókéken sejlett az éjszaka,
alattam beton-szürkén nyújtózkodott
az aszfaltágy, mely befogad.
Nyakamon selyemsál, "ó, de művészi",
kezemben filléres, automatás kávé.
Szürcsölök.
Némán örvénylik az espresso ízű gondolat,
hangosan örvénylik a város.
S míg dacosan küzdök a zaccos maradékkal,
távolról egy lány figyel. Engem néz.
Zöld szemében érdeklődés, izgalom,
szélfútta, szőke hajában a rónaság kalászainak
avíttas romantikája lengedez.
Tétován mozdul, csókot dob.
S míg én e csókot lelkemen elhelyezem,
addig ő távolba vész, s nem marad más,
csak az olcsó cigi és a panelrengeteg íze a számban.

Előző oldal Mortelhun
Vélemények a műről (eddig 2 db)