Nyári klasszikus

Szépirodalom / Szerelem (390 katt) Krómer Ágnes
  2020.07.28.

Szeretők ölében nyugszik le a nap,

ágyékuk hajlatában ébred a hajnal.

Vagyunk a létezés önfeledt örömében.

Csillagos éj alatt születik újra a remény.

A semmire sem vágyódás tüze altat el,

jöttment bánat és öröm távozik az ajtón.

Jó így önfeledten bámulni az élet színeit.

Ábrándok felett lekapcsolni azt a lámpát.

A sötétség alatt álomra hajtja fejét a fény.

Majd ha újra pirkad, kéz kezet foghat újra.

Lesz halleluja és minden, amit csak akartok,

ami nem kell, dobd a szemétbe, az élet vermébe.

Addig is fürödj a szerelem tüzében mindhalálig.

Előző oldal Krómer Ágnes