Linktár

A halottak könnyei

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/4 számában.

Nagyapám szaloncukrot vitt nagyanyám sírjára,
nem értettem igazán, a halott már nem eszik.
Mert cukorbeteg volt az én drága mamikám.
Szellemek ülnek a sírokon csak bámulnak.
Lelkem könnyezne elhagyott szeretteimért.
Halottak könnyeitől nő meg a fű a sírokon,
fekete macskaként kószálnak a temetőben.
Éjfélkor angyalokká válnak, csak bámulnak.
Édes volt az élet, akár az a pár szem cukor.
Jó lenne ölelni, szeretni, enni, inni, még élni.
Ők csak zokognak, amíg el nem jön a hajnal.
Majd mélyen elszenderedve életet álmodnak.
Apák, Anyák, Férjek, Szeretők és Nagyszülők.