Mesék a Lápból - Utazás a lelki genitáliák körül III.
3. - Az Ötcombú asszony
Maláj hazafele bandukolt, és eszébe jutott, hogy találkozni fog Sir Tüszővel. Belemart a felismerés, megkedvelte. Imponált neki, ahogy a szaróka megpróbálta felrázni tespedtségéből. A veséjébe látott, tudta, mit érez Porcika iránt. Egyből levágta. De honnan sejthette? Minden igaz volt, amit mondott. A nőkről, mint végzet, hiszen ha egyszer családot alapítasz, akkor nincs visszaút. A titokzatos Genoa Itáliáról, ahová el kell jutnia, még nem tudta hogyan, de el fog. És ráadásként abban is igaza volt, hogy romantikus lélek. Ahogy körülnézett és látta a szerteszét heverő, kucorgó, koszos szarovnyikokat, akik a nagy hírverés miatt sereglettek ide és döbbentek rá semmivel nem jobb itt, mint másutt, nos, úgy érezte, ők mind jobb sorsra érdemesek. Egy ideális világban mindnek volna munkája, családja. Vagy legalábbis jutna elég tabletta mindenkinek. A lényeg, hogy boldogok lennének.
Enyhe keserűség kerítette hatalmába, de a Krokitól kapott bogyónak hála átlépett rajta. Porcikára és Barnabásra gondolt. Enyhe féltékenység mocorgott benne, mégis afele hajlott, barátja igazán szerencsés, és megérdemli, hogy boldog legyen.
Hazaérkezett. Édesanyja a fürdőszobában volt, énekelt. A konyhába lépve megpillantotta az étkező Tüszőt.
- Éppen időben, kölyök! Anyád keze aranyat ér. Gyere, egyél!
Maláj leült az asztalhoz. Az meg volt terítve, várták, mikor ér végre haza.
- Szedjél!
Az utasításra Maláj nekiállt szedni a főzelékből.
- Ilyet nem eszel akármilyen nőcskénél. Ezt hívják úgy, gondoskodás. Női erény. Ez táplálja a nőt. Ha gondoskodhat a szeretteiről. A nő a tűz. Ezt sose felejtsd! Egyél!
Maláj evett. Ízlett neki. Sokkal finomabb, mint az elmúlt időkben, mikor egyedül voltak.
- A nő szereti, ha dicsérik. Fontos a visszajelzés, ezért, amikor anyád kijön a fürdőből, azt akarom, hogy dicsérd meg!
Nemsokára belibbent az ajtón feltűnően rövid szoknyában és szokatlanul mélyen vágott felsőben a friss feleség.
- Jajj, Malájka, hazajöttél? Már úgy vártunk – csókolta meg anyja először Maláj feje búbját, aztán Tüszőt.
- Nagyon finomat főztél!
- Jajj, drágám, úgy örülök! Szívesen csináltam!
Tüsző lehalkította hangját, csak Maláj hallotta.
- Látod, kölyök? Két legyet egy csapásra. Anyád is boldog, és a hasad is tele. És csak egy dicséretbe került. - Azzal nejéhez fordult. – A gyerek étvágyát ugyan kielégítetted, de az enyémet felkorbácsoltad! – csapott rá neje valagára.
- Jajj, Tüszi, menj már, ne a gyerek előtt!
- Miért ne? Meg kell tanulnia, mitől döglik a légy. Hiszen Genoa Itáliába készül!
- Hogy hova? Ó, be ne tedd a lábad arra a helyre! Tele van romlott, elfajzott alakokkal! Megtiltom, hogy odamenj! Még elromlasz nekem! Eleget csavarogtál a múltkor is Barnabással! Meg ne lássam, hogy odamész!
- Na, most van még valami, amit tudnod kell a női lélekről – fogta halkabbra a hangját ismét Tüsző. – Mindegy, mit mondanak a mosáson, főzésen, takarításon túl. Fogalmuk sincs, miről beszélnek, de szeretnek a mindentudó szerepében tetszelegni. Ne foglalkozz vele, mit gondol Genoa Itáliáról! Ott a helyed, kölyök. Mikor indulsz?
- Még nem tudom – vallotta be Maláj.
- Hmmm, tudtam, hogy nehéz eset vagy, de ennyire azért nem gondoltam volna. Anyád tán a fejedre ejtett csecsemőként? Életed kalandját halogatod! Nincs neked egy barátod, aki ott dolgozik? Valaki, aki segít?
- Nem tudok ilyenről. Bárcsak lenne valaki.
- A lagzin ott volt egy barátod. Az a Bandi. Kérdezd meg, hátha ő tud valamit. Mellesleg furcsán nézett ki. Mint aki többet ivott a kelleténél. Ugye nem sumákoltatok?
Malájt leverte a víz. Tüsző lenne az utolsó, akivel a kapszuláról beszélne. Tudta, hogy elítélné az ilyesmit.
- Dehogy, dehogy. Kicsit felhajtottunk a garatra, de ennyi az egész!
- Jó! Ha túllőnél a célon, azt úgyis észrevenném. Ugye tudod?
Maláj röntgensugaraknak érezte Tüsző szemeit. A tányérjába bámulva helyeselt. Néhány perc kínos csend és evés után, mikor Maláj anyja tovalibbent a szobába teregetni, Tüsző folytatta.
- Minél hamarabb kell indulnod. Még a végén ínhüvelygyulladást kapsz. Az Ötcombú asszony hűséges szerető ugyan, de jobb lecserélni az ötöt kettőre mielőbb, én mondom! Jót tesz az önbecsülésnek. A tiéd valahol a béka feneke alatt mocorog. Tudok egy helyet. Mindenképp be kell térned a Lábatlan tyúkba, ha Genoában jársz! Ott aztán találkozhatsz mindenféle nőcskékkel. Olyanokkal, akik könnyen kaphatók. Csak meghívod egy körre és viheted is kettőre. Persze vigyázz, a látszat néha csal. Nehogy akció közben derüljön ki, hogy töke van a menyasszonynak! Csak halkan mondom, anyád meg ne hallja, az a hely hemzseg a mindenféle alakoktól. Neked kell döntened, mit akarsz. Szerintem jobban tennéd, ha kicsit ráfeküdnél a golyóidra. Már képletesen. Odanézz, azok a vádlik! Az a lábszár! – mutatott Tüsző a teregető szarovnyinára. Az éppen lábujjhegyre pipiskedett, hogy elérje a felső polcot. Maláj nem látott mást, csak két visszeres, vaskos végtagot. – És az a tompor! – folytatta Tüsző, de a fiatal szarovnyik ahelyett, hogy osztozott volna a szaróka lelkesedésében, inkább arra gondolt, mennyire kényelmetlen érzés az anyja seggét bámulni. – A te életed, kölyök, de ha rám hallgatsz, még viheted valamire. Engem és anyádat most hív a természet. De főleg engem! Aztán ne hallgatózz nekem! – pattant föl és diadalittas kiáltással becsapta maga után a hálószoba ajtót.
A látvány még sokáig háborgatta Maláj lelkét. De aztán, valami különös, ismeretlen kémiai folyamat eredményeként melegség öntötte el. Édesanyja végtagját Porcika idomai váltották fel. Az áramvonalas vádli, a félkör tompor, amit szívesen bámulna. Bárcsak itt volna és megérinthetné. Képzeletében ott állt az ajtón túl, falatnyi ruhában. Kacéran lefejti a pántlikát pőre válláról. Kidudorodó kulcscsontja alatt tenyérnyi domborulatáról leomlik a selymes ruha, a kemény mellbimbókban sem akad meg soká.
- Ez az, Tüszi! Ne hagyd abba! Még! Keményebben! Úgy szeretem, amikor ilyen vadállat vagy! Egy döngölő alfa! Ez az! Gigászi ütvefúró! Szapora szögbelövő!
Mintha Porcika mondaná. Csak eltévesztette Maláj nevét! A keze lesiklott az asztal alá. A jósnő szavai a fülében csengtek: „Mindig kéznél leszek!” Finom borzongás futott át a testén. Aztán Kroki szólalt meg: „Minden lehetőséget meg kell ragadni, ha lehet a tövénél!” Maláj összerándult a társított kép láttán. A csonk, mely Kroki lábai közt pihent, kizökkentette andalító képzelgéséből. Egészen jó pillanatban. Az ablakon Bandi kopogott.
- Te jó ég, milyen lármát csapnak! Igazán jó erőben lehet ez a Tüsző! Ez aztán tudja, mi fán terem a kufirc! Jobb lesz, ha magukra hagyjuk őket. Gyere, ha már Kroki téged is meghívott! Vár ránk egy kis kiruccanás!
- Hova megyünk?
- Hogy-hogy hova? Nem mondtam még? Genoa Itáliában dolgozom!
