Mikor veled repültem

Szépirodalom / Versek (245 katt) Charles
  2020.04.12.

Belesüppedek az ágyamba, s
Hagyom, hogy a tér összemenjen.
Magukba zárnak kétségeim,
És megnevettet a gyötrelem.

Csak kacagok gyarlóságomon,
Kinevetem a magányt.
Torz árnyékok állnak körbe,
Én megcsókolom a lányt

Ki mellettem fekszik pőrén,
Ő is velem nevet,
Selymes, puha ujjaival
Simogatja mellemet.

Villogó fények kavalkádja
Tépi szét az este csendjét.
Lassan úszó füstpamacsok,
Szenvedély és meztelenség.

Összezárul fáradt szemem,
De elaludni nem tudok,
Lebegek a testem felett,
Dúdolok egy dallamot.

Még negyed óra elszalad,
A hold bekacsint az ablakon.
Szokatlanul telt mosoly
Csillan fel az arcomon.

Összefolyik képzeletem,
És a valóság rémképe.
Lassan álomba merülök.
A történetnek ezzel vége.

Előző oldal Charles