Mesék a Lápból - Utazás a lelki genitáliák körül II.
2. A Krokodíler
Aznap éjjel Maláj álmodott. No, se nem olyat, amit szívesen elfelejtett volna, se nem olyat, aminek újra élvezettel nézett volna elébe. Pedig az álmok lehetnek szépek, élvezetesek. Hacsak nem akarunk futni benne. Tudvalevő ugyanis, hogy álmunkban képtelenség futni. Maláj úgy érezte, mozdulni sem bír, de ha tudott is volna, akkor sem lett volna hova futni. Egyáltalán nem élvezte. Ahelyett, hogy pikkpakk elrepült volna, mint a szelíd galamb, órákig csak totyorgott. Pofátlanul visszaélt a helyzettel, mintha csak Malájjal akart volna kitolni.
Egy kényelmetlen széken ült, levegőtlen szobában, halovány fényben hunyorogva. Egy hang a nevén szólította, lágyan, hívogatóan. Felsejlett előtte egy asztal, azon pedig egy kristálygömb. Azon túl egy csuklya bontakozott ki, eltakarva az illetőt. Azt állította, képes megjósolni a jövőt, mivel ismeri a múltat és látja a jelent. Nem tenyérjóslás ez, vagy auralátás. Semmi humbug. Vegytiszta következtetés. A kristálygömb pedig csak munkahelyi követelmény, mint a tarrot.
Tisztán látni, igen! A végzet közelebb van, mint gondolná! Lágy szeplők, lehengerlő szempár, falatnyi test képében. Bizony ez a Porcika az élre pofátlankodott! Ez bizony szerelem első látásra! Mégis valami nincs a helyén. Múló szeszélynek, ábrándos délibábnak tűnik csupán. Ezek a hormonok már csak ilyenek. Vajon nem az édesanya és az édesapa szerepe játszódik le újra? Nem a történelem forrong ismét egy kis teáscsészében? Nem annak leszünk szemtanúi megint, hogyan lángol fel a szerelem és hagy maga után felperzselt síkságot? Ennyi volna csupán, ami megadatott? Az alma sosem eshet messzebb a fájától? Újabb tönkrement életek kerülnek sorra?
Van más is. A kristálygömb tisztán mutatja. Egy alternatív vonal. De ez sokkal nehezebb, mint a kitaposott ösvényt járni. Ehhez bizony el kell térni a szülők által kijelölt iránytól. Nagy meló. De cserébe a jutalom nem más, mint minden élemedett lény legfőbb kívánsága: az lenni, ami csak akarsz! Már látni a helyszínt, ahol mindez megvalósulhat, csak el kell oda jutni. Ez bizony Genoa Itália! Úgy ám! És most menj, Maláj! Szedd össze magad, húzd ki a fejed a seggedből! Vár a végzeted!
Csápok emelkedtek ki a csuklya alól. Lassan a lába köré tekeredtek. Mielőtt Maláj megébredt volna, az idegen a fülébe súgta: mindig kéznél leszek!
Rettenetesen émelygett. Fájt a feje. Kimászott az ágyból és a konyhába indult. Innia kellett egy pohár vizet. De nem találta, akárhogy is igyekezett. Aztán kapcsolt, hogy a szobából se találja a kiutat. Nem is az ő ágyából kelt ki. Hol lehet? Kinél aludt?
- Mit művelsz? Ki ne kelj az ágyból! Szigorú felügyelet alatt állsz! - kiáltott be Bandi az ablakon.
- Nálad vagyunk, Bandi? Nem emlékszem semmire. Csak arra, hogy beadtál valamit.
- Felelősséggel tartozom érted. Na meg jó anyádat is megilleti a nyugodt nászéjszaka. Igen, mindketten ugyanazt szedtük be. És jó volt, nem? Élvezted! Ne tagadd, láttam rajtad! Muszáj voltam. Letört voltál, mint a bili füle. Nem lehettél abban az állapotban tovább egy ilyen rendkívüli estén. No fene, cselekednem kellett. Most viszont feküdj vissza, amíg szépen mondom! Nem tudhatjuk, milyen mellékhatások jelentkezhetnek.
- Mellékhatások?
- Légzésleállás, veseelégtelenség, prosztata-megnagyobbodás, vizenyős végtagok, delíriumos álom... Hogy csak a jellemzőeket említsem.
- Na, álom az volt. Lélegzetelállító.
- Kettő az egyben? Ez új. De úgy látom, túlélted. Ha jól érzed magad, gyere ki a friss levegőre!
Miután kitámolygott a konyhába, és ledöntött egy nagy pohár vizet, kiment a kertbe. Bandi épp felszisszentett egy sört és felé nyújtotta. A lába közül megjelent kis aszimoszatkája, Aszi.
- Másnaposság ellen legjobb az aznaposság.
- Azt hiszem, ha így haladok, alkoholista leszek - fogadta el az alkoholt Maláj, és leheveredett Bandi mellé a hintaágyra. Koccintottak. Üdvözlésül megvakarta az asziblöki füle tövét. Az jólesően tűrte a kényeztetést.
- Az alkoholizmus csak egy szó. Az érdekes dolog mögötte rejlik. Miért iszol? Az a nem mindegy. Ha van egy jó okod, akkor ihatsz dögivel. Ha nincs, akkor előbb-utóbb találsz.
- Filozófus lettél?
- Lófaszt. Realista.
- Szörnyen hangzik - kortyolt egyet Maláj. Saját részről tudta, miért iszik. Bandit azonban nem értette. - Te miért iszol? Nem ilyennek ismerlek.
- Nem? Egy lápi póc már csak ilyen józan életű kell legyen. Csak semmi kicsapongás, kérem szépen. Naja. Igaz ez a lápi pócokra. De tudod, mi a helyzet, Maláj? Hogy az egy kurva hal! Úgy ám! Az egész életem egy hazugságon alapszik. Nem könnyű feldolgozni.
Azzal Bandi kiitta az üveget egy hajtásra, majd olyan messzire hajította, amennyire bírta.
- Egyre jobb a távolság. A kerítésen túl már megteszi.
Maláj elnézett a töredezett, lepattogzott festékű kerítésig. Nem olyan rég még együtt festegették, csinosítgatták Bandi új kuckóját. Veteményesnek valót ültettek, házat építettek. Akkorát, hogy Bandi kényelmesen elférjen benne. A kert most inkább tűnt szeméttelepnek, mint zöldségesnek. Egy kibelezett zongora, szétrohadt futópad, könyvgerincek oldalak nélkül. Üres üvegek, gumiabroncsok, papírgalacsinok, gaz. Szemét szanaszét mindenütt.
- Mindent megpróbáltam, Maláj – kezdte Bandi. - A zenétől kezdve az irodalomig. Hiába szólt a bakelitről a Négy évszak. Hiába lapozgattam Dosztojevszkijt. Mindig visszakanyarodtak a gondolataim az elvesztegetett évekhez. Aztán sportoltam. De nincs elég fokozat azon a szaron, hogy lezsibbasszon. Még festegettem is, meg rajzoltam. De mindig ugyanaz lett a vége. Pacák és foltok, amiből azt olvastam ki; semmi értelme kapálózni az igazság ellen. Kipróbáltam mindent, de ez van. Megtörtem. Ha nem állok neki inni, akkor fáj. Folyamatosan fáj. Józanul elviselhetetlen. Így könnyebb. Szar, de elviselhető.
- Nem tudtam, hogy ilyen helyzetben vagy, Bandi. Miért nem szóltál?
- Most szóltam. És? Hogy szeretnél segíteni?
Maláj nem tudott válaszolni. Fogalma sem volt mitévő lehetne.
- Akkor tulajdonképpen, mi vagy, ha nem lápi póc?
- Jó kérdés. Magam sem tudom. Érdemes lenne egyszer utánamenni, de félek a választól. Hisz bármi lehetek, nem igaz? Zanussi hűtőszekrény. Ikeás könyvespolc. Vagy ablak. Ami Júlia is akart lenni. De rácseszett, mert Capulet. Másrészt az önismereti dolgokhoz már túl öreg vagyok. Azt se tudom, hol kezdhetném. Nem, maradok Bandi, a tökömtudjamicsoda, aki élt, él és egyszer csak majd nem fog.
Ekkor varázsütésre megjelent a kerítésnél egy szarovnyik. Apró, göthös, sárgás színű. Betegecske. Azokkal érkezhetett, akik újonnan kerültek a Pocsolyába. Maláj nem ismerte.
- Bandi, barátom! Hogy vagy?
- Bocs, Tóni, most nincs semmim. Várom a krokimat.
- Ó, semmi baj, akkor később benézek - ment is volna tovább, ha nem jutott volna eszébe valami. - Egy kis sikló sincs?
- Nope.
- Gyíkfarok?
- E-e.
- Kacagányami?
- Keine.
- Kalapska-tuja?
- Tóni, mi nem világos?
- Jól van, jól van, csak gondoltam, megkérdem, ha már erre jártam. Véletlenségből. Csak kinyújtóztattam a lábam. Tudod, mit mondanak! Fő az egészség! Nem? Amúgy mikor lesz valamid?
- Nemsoká jön a csajszim. Holnap nézz be újra!
Tóni megörült a jó hírnek. Serényen bólogatott, fogadkozott, hogy úgy lesz, azzal továbbment.
- Még hogy barátom! Ugyan már. Csak AZ kell neki.
- Micsoda? - kérdezte Maláj. - És ki az a kroki?
- Ez hétpecsétes titok! De elmondom, mert én rángattalak bele. Nem csak te érezted magad jól attól a szertől, amit tegnap adtam. Jó pár vevőm van már. Biztos láttál szanaszét heverő alakokat, mióta idesereglett az a csőcselék. Többségük legalábbis az. Kilátástalanok mind. Nem baj, a sorstalanság már csak ilyen. Legalább sorstársakra lelsz. Ebből élek, mióta leszereltem.
Bandi a végső ütközet után otthagyta a Narancs királyt. Új életet akart kezdeni az új barátaival az új otthonában. A király áldását adta és eltávozott pócseregével, vissza a Narancs ligetbe. Milyen borzasztó, hogy ilyen közel lakik Bandihoz és nem vette észre a vészjósló jeleket. Nem is ismerte eddig ezt a Bandit. A saját szomszédját. A barátját. Vajon miben különbözik Tónitól?
Ismerős méltatlankodást hallott közeledni. A kerítés végén, pont ott, ahol Tóni időzött korábban, megjelent a szerelmes pár. Barnabás nagy hangon elégedetlenkedett. És nagyon furcsán mozgott.
- Azt nekem miből telne? Ha adok, csak fenntartom a rossz helyzetét! Ha nem adok, akkor meg hallhattad, én vagyok a szemét! Még jó, hogy nem adtam annak az ingyenélőnek!
Porcika eközben simogatta, egyetértően babusgatta Barnabás karját. Fogták egymás kezét. Porcika végig a szemébe nézett.
- Jól van, Barnus, nem a te hibád!
Barnus?! Már beceneve is van?
- Tudom, tudom. Olyan jó, hogy vagy nekem, mindig megnyugtatsz, kicsi Porcicám!
Porcicám?! Malájt enyhe undor kerítette hatalmába.
- Ezek a gyüttmentek milyen rámenősek, halljátok! – Barnabás és Porcika már a kertben voltak. – Nem semmi este volt a tegnapi, igaz? Te jó isten, itt meg mi történt, bomba robban?
- Ja, ja. Remek volt! Sántítasz, Barnabás? - kérdezte gyorsan Bandi, mielőtt folytatódott volna a kerti, lelki mizéria.
- Tegnap óta. A talpamba fúródott valami.
Aszi eléjük rohant, örömében vakkantott, majd megállapodott Barnabás lábánál. Szaglászni kezdte.
- Aszi, viselkedj!
- Hagyd, csak Bandi, olyan cuki!
A moszatka morogva járta körbe Barnabást, majd megugatta.
- Ebugatta! Viselkedj!
- Ugyan már, Bandi! Rá se ránts!
Aszi úgy belelendült, hogy Porcika simogató keze sem tudta kizökkenteni. Csak Barnabás talpa foglalkoztatta.
- Elvihetjük sétálni? – kérdezte a szarovnyina.
- Felőlem – sandított Bandi Malájra, akin az „éppen nagyon fontos foltot figyelek a falon” effektus lett úrrá. A többiek is észrevették.
- Jól van, már, jól van, hadd nézzem! – emelte fel a talpát Barnabás. A kelleténél nagyobbat lendített, mire egyszeriben megszűnt a fájdalom.
- Ez a kutya csodákra képes! Sokkal jobban vagyok.
- Vissza se hozzuk! Megtartunk, kicsi! – nevetett Porcika. Kényszeredetten nevetett Bandi is. Barnabás is. Csak Maláj nem nevetett.
- Most már élvezni fogom a sétát. Na, gyerünk, hol a bot? Hol van? Ott bizony! Fuss, hozd ide!
A szarovnyik pár Aszi kíséretében, aki figyelmét immár a keresendő botra fordította, tovább állt. Pont akkor, amikor Maláj fejbúbja viszketni kezdett.
Egyem meg! Hát nem a kis kiric bukkant elő? Épp hogy túlélte a moszat szaglászását, majd a landolást, már tért is ki a vakaró ujjak elől. Micsoda kalandok! Megnyugvást Maláj vállán nyert. Vajon így képzelte ezt a frenetikus utazást? Nem tudta megválaszolni. Különös volt megtapasztalnia a szarovnyikok szokásait. Elsőként majd azt meséli el, ha hazaér, hogyan élte túl a talpba fúródást! Nem is volt olyan vészes! A második történet a bulit követő zajos éjszaka lesz. Ezek sosem alszanak? Mindenesetre érdekes volt hallgatni, ahogy nyögdécselnek. Vajon mit csináltak?
A kis fakiric tudomásul vette, hogy egy időre révbe ért és megnyugodhat. Ekkor látott meg közeledni egy különös lényt a távolban. Sosem látott még csak hasonlót sem.
Különös mozdulattal járt. A csípőjét jobbra, balra billegtette. Arcán hegedések, forradások, farka megcsonkítva, karját eltartott magától, azon táska lógott. Magassarkú cipőben, tyúklépésben közlekedett, egyszerre volt zöld színű és fekete.
- Kroki! – ölelte meg a krokodilt Bandi.
- Cupp, cupp, Bandikám! De jó húsba' vagy, rágjam meg a csöcsöd! Nézzenek oda, milyen cukipofa barátocskád van. Szép pár vagytok!
- Nem, nem! – hadonászott Bandi. – Mi csak barátok vagyunk. Ő itt Maláj!
- Malájka? Hadd csípjelek pofazacsin, szépfiú!
Maláj utoljára édesanyja keze által volt kitéve ilyen tortúrának. A becézgetésről nem is beszélve.
- Szép pár lennétek. Gondoljátok csak meg! Az élet rövid! Minden lehetőséget meg kell ragadni. Ha lehet, a tövénél!
- Wow-wow-wow! – próbált meg kitérni Maláj reflexszerűen Kroki marka elől.
- Szép puttony, nem panaszkodhat a barátnőd. Hogy az sincs? Se barát, se barátnő? Aszkéta vagy, kis lelkem? Nem szabad csupán pisilésre használni a mennyország kapuját! Pazarlás. Ha meg nincs rá szükséged, szabadulj meg tőle, mint én! Ide nézz!
Maláj öklendezve fordult el, kis híján kidobta a taccsot a plasztikai beavatkozás végeredményét látva.
- Na de, Kroki! Hiszen Maláj csak most ismert meg! Ne lődd el minden puskaporod! – próbálta kezelni a kínossá vált helyzetet Bandi.
- Na, jól van, nem vagyunk egyformák. Én hiszek a biodiverzitásban! Mindenki tegye azt és legyen azzá, amit és amivé lenni szeretne! Majd csak megtalálod te is önmagad! Előbb, utóbb. Rendben, térjünk a tárgyra!
Kroki egyszeriben megkomolyodott. Üzleti téren úgy tűnt, nem ismeri a tréfát.
- Tessék - nyúlt bele táskájába -, itt a kis csomag. Vadiúj recept. Csak most fedezte fel Feka nem messze egy közeli fán. Egyszerűen fantasztikus cucc. Kérlek, a felét passzold el, a másikat pedig, hát, hogy is mondjam, használd egészséggel! Malájka, te egészen rossz bőrben vagy, kisfiam. Neked melegen ajánlom. Bandikám, téged holnap látlak, lelkem. Este kezdesz a szokott időben. Óriási este lesz, már nagyon várom. Hozd el Malájkát is, majd mi kezelésbe vesszük! Cupp, cupp, bébikék!
- Tudom, mit gondolsz. Kicsit bolond a csajszi – kezdte Bandi, mikor Kroki hallótávon kívül ért -, de hidd el, nagy szíve van. És ami a szívén, a száján. Láttad a táskáját? Krokodil bőr. Milyen trendi, nem igaz?
Maláj nem tudta, hogy jön ide az intim szőrzet, de nem is érdekelte. Forgott a gyomra, a lelke, a mindene.
- Látom, lesokkolt. Na, nézzük csak, mit tartogat ez a kis csomag. Tessék, ettől jobban leszel.
Maláj elvette a kis bogyót. Az mintha pislogott volna, de nem vett róla tudomást. Egyetlen dolgot akart. Kavargó lelki világát megnyugtatni. És tudta, ahhoz a kapszulán keresztül vezet az út. Csakúgy, mint legutóbb.
- Proszit – kapták be egyszerre.
Bandi szája felfele görbült, Malájé nem különben. Hirtelen kedvesnek, jóra valónak, rokonszenvesnek tartotta Krokit. Nyoma sem maradt az ellenszenvnek. Barnabás, Porcika és Aszi pedig idilli triónak mutatkoztak. Örült a lelke, hogy barátja megtalálta az igazit.
A kis fakiric mindezt végignézte, és pontosan ellenkezőleg érezte magát, mint Maláj. Hideg borzongás futott végig rajta, elszörnyedt a látványtól. Sikított volna, ha tud, de nem jött ki hang a torkán. Felismerte a csomagban levő kapszulákat. Azok pontosan olyanok voltak, mint ő maga. Fakiricek. Maláj és Bandi a fajtársait lakmározta.