Gergucz nemes lesz
Nem lévén kékvérű semmi őse, Gergucz nem tudott semmiképp nemesi rangot szerezni magának, pedig gyerekkori álma volt ez.
Ahogy a rendszer megengedte, megtette az első lépést, és “cz” végződésűre változtatta nevét, mert úgy érezte, hogy a ranghoz megfelelő név is illik.
Az előző rendszerben még álmodni se mert róla, félt, hogy Morpheusz karjaiba dőlve, elszólja hangosan magát. Nem a durrantástól félt, azt már megszokta az asszony, hanem titkos álmának kikotyogásától, amit senkinek el nem mondott, így neje előtt is titok volt. Azokban az időkben még tiszta gatyát is ritkán húzott, egyrészt félt, hogy az újban lehallgató készülék lehet, másrészt úgy olvasta, hogy kékvérűség esetén ajánlott, sőt divatos egy kis hanyagság. Ezért, úgy döntött, ezzel az erénnyel próbálja nemességének alapjait lerakni, ezért el nem hurcolhatják, állását el nem veszíti, mert a munkanélküliség akkor nem létezett, csak az asszony zsörtölődését kellett hallgassa néha:
- Húzd mán le azt a gatyát, me’ a múltkor is elájult a szomszéd pincsije, mikor a megszagolta a szemétben!
- Hogy döglött volna meg - mormolta, pedig szerette a kiskutyát, de ha a bőrére gondolt, amit kikészíttethet, és nemesi oklevélként használhat, akkor azonnal megnyúzta volna.
Így teltek az évek egyhangúságban, míg egyszer bekövetkezett a rendszerváltás, új rendszer, új álmok és lehetőségek. Első lépésként Gerguc (ekkor még csak így írta a nevét) odaállt a neje elé, és így szólt:
- Végy elő tiszta ruhát, gatyát is, amíg kijövök a fürdőből minden az ágyon legyen!
Az asszony nem volt hozzászokva az erélyes hangnemhez, mert férje legtöbbször csak mormogott, ezért egy kicsit csípősen megkérdezte:
- Na mi az, tán csak nem kanosodtál meg annyira, hogy ne bírd ki estig?
Titokzatos mosoly volt csak a válasz, amitől a nőnek csiklandós bizsergés futott végig a gerincén, mindig is elfogadott egy kis extrát, ezért gyorsan elindult a ruhák után. Lemosva magáról az elmúlt évek hanyagságát, Gerguc öltözködni kezdett. Az felesége titkon leste, mikor látta, hogy már a nadrágot húzza, tudta elesett az extra szextől, ezért egy kicsit dühös lett, de tovább figyelte férjét. Ez mikor befejezte az öltözködést, odafordult nejéhez, és ünnepélyes hangon bejelentette:
- Mától fogva életmódot változtatunk, nemesi rangot szerzek a családnak!
Csend. Halk kuncogás, majd harsány kacagás, és annyira kacagott a nő, hogy muszáj volt leüljön, mert megroggyan a térde. Ez felbőszítette a férfit, aki csak kapta a kalapját és ennyit szólt:
- Majd meglátod!
Elrohanna, de eszébe jut, hogy a kékvérűség bizonyos fokú eleganciát igényel, ezért lassított, és előkelő léptekkel távozott, akár egy angol lord, hisz titkon olvasott arról, hogy ezek miként viselkednek. Annak idején az angol modort is tanulmányozta, mert hallotta, hogy a briteknél megadhatják a „sir” titulust, ha nem is folyik nemesi vér ereidben, de más vagy a többségnél, és nagy művész. A hiba csak ott volt, hogy művészet terén semmiben nem jeleskedett, a másság meg valahogy nem volt ínyére, ezért mondott hát le a lordságról, és valójában ő magyar nemes akart lenni, saját hazájában.
Angolosan távozva, egyenesen ügyvédhez rohant, aki napokon belül elintézte neki a „ cz”-t. Egy héten belül megvolt új személyi igazolványa, benne az új „Gergucz”. Ezután az ügy tabu lett, és sosem beszéltek róla a feleségével.
Akkoriban az elején, valahogy gyorsabban ment az ügyintézés, észrevette ezt a nemesjelölt, így otthon szobájába zárkózva esténként azt fontolgatta, hogy éri el hamarabb célját. Voltak ötletei, de megvalósítani nem tudta, mert mikorra odajutott volna, hogy megvalósítsa valamelyiket, egy új szabály megakadályozta.
Csak az asszony hangja zavarta meg időnként:
- Gyere mán vacsorázni, utána meg az ágyba, me’ ha nem, az első pasast, akit meglátok, azt dugom be helyetted!
Ez mindig hatott, mert nem szerette volna, ha valaki jöttmenttel csalja meg, ha nemes úr lenne az illető, azt még elnézte volna, hisz az divat a felső tízezernél.
Így teltek az évek, de az első gyors lépés után, a következő nem akart sikerülni. Dolgozni járt hűségesen mindennap, hisz azt is tudta, hogy a munka nemesít, és most már dolgozhatott nyugodtan, nem félt attól, hogy valaki beárulja, azért hajt oly vadul, mert nemes akar lenni.
Idő múltával mind több rossz hírt hallott, ami nyugtalanította. Először az állatvédők dühítették, akik annyit kampányoltak, hogy félt, kutyabőr nélkül marad, ha majd a titulusát kell megírassa. Egyre nehezebb napok következtek, és egyszer csak bejelentették nekik, hogy a gyár csődbe ment, munkanélküli lett. Ez akkora csapás volt számára, akár Hirosimára az atombomba, romokban hevert, az oldalbordája alig bírta vigasztalni:
- Ne légy mán úgy elkenődve, Japán is felépült az atombomba után, és nézd hova jutott!
- Igen, de őket engedték dolgozni! Vágta rá dühösen, hisz elvették tőle az egyetlen dolgot, ami még nemesi álmait táplálta.
Ezután már csak az asszony járt dolgozni, Gergucz otthon gondolkozott, és álmodozott, mígnem egy nap rájött a megoldásra.
Az úgy történt, hogy lement bevásárolni, és ott sétálgatva rápillantott egy hirdetésre, amelyik nemes borokat reklámozott. Ekkor világosodott meg előtte a megoldás, hogy azt kell inni addig míg ezek ereiben csordogálva, átváltoztatják vérét, és megváltoztatják jellemét. A gondolatot tett követte, és azóta Gergucz nemes lett, mindene ráment, de nem bánta, mert valamikor olvasta, hogy ez régen is így volt. Az egyetlen gondja, hogy nem tud mindennap annyit összekoldulni, hogy nemes borra fussa, ezért néha rászorul a gyógyszeszre is, de hát egy nemesembernek nem szégyen olykor a csőcselék közé vegyülni.
