A csend sorai
Hangulattalan poéta-történet
(3 soros-zárttükrös)
A tollam bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon.
Nem tudom, mi legyen, még nincs elől papír… munka-kész íróasztalon...
A tollam bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon.
Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba,
És papírra vetni egy fölséges, verses mondanivalóba…
Meg kellene örvendeztetni a kedves olvasókat,
De most nem találom a megfelelő gondolatokat.
*
(Senrjú)
Gondolathiány,
Ami fájdalmat okoz.
Sok más probléma…
*
Bajok sarcolják
Az elmémet folytában.
Lecövekeltem.
*
Poéta is csak
Emberből van, ha igaz!
Összeszedettség.
*
Nem lehet sorson
Túllépni, az, az élet.
Kire mi róva…
*
És kikapcsolni?
Ki mondja, képmutató!
Nem övé… való!
*
(10 szavas)
Mese nincsen, valahogy összeszedem magamat,
Megyek és idehozom az írólapokat.
(Bokorrímes)
Hú-hú… de jó, beugrott az első értelmes gondolatom.
Egyből minden jobb, rögtön terjed bennem a jó hangulatom.
Az új versem címe: „A csend sorai”, ezt akkor megírom…
Vecsés, 2018. július 9.
