Medve Úr – Egy plüssmaci hazatérése

Szépirodalom / Novellák (440 katt) Lazalany
  2020.05.30.

Valahol egy játékboltban a sok plüss figura között volt egy maci, akinek sötétbarna bundája volt, a pofija világos barna, szemei feketén ragyogtak, és egy zöld kabát is tartozott hozzá. A nyakában pedig egy ezüst medál lógott, ami négylevelű lóherét mintázott. Nem tudni, hogy került a nyakába a kis ékszer, de gondolta, hogy ennek is jelentősége lehet. A kis maci nem volt nagy, kb. 30 centi magas, és egy polcon ült a többi játék között, nagy szemeivel nézelődött, figyelte azokat az embereket, akik bejöttek a boltba vásárolni, csak sajnos nem őt választották. Pedig minden vágya az volt, hogy egy szerető családhoz, vagy emberhez kerüljön, aki vigyáz rá, hisz már régóta ott ült a polcon, és csak a bolti eladók néznek rá közben, vagy épp pakolják át máshova, ha leltároznak.

Egy nap új eladó érkezett az üzletbe, akire a maci rögtön felfigyelt, hisz különleges ember volt ő. A fiatal lány, ahogy a polcok között járkált, majdnem mindegyik plüssfigurát megsimogatta, és kicsit megigazította őket. Látszott, hogy szeretetből csinálja, és nem csak azért, mert ez a feladata. A kis mackóhoz érve a lány levette a polcról és megigazította a kabátját, megsimogatta őt, aztán óvatosan visszatette a polcra. Már majdnem ellépett onnét, mikor észrevette, hogy a maci rákacsintott. A lány megrázta a fejét, maga sem akarta elhinni, amit látott, visszalépett a polchoz, de ekkor már nem látott semmi mozgást.

„Biztos rosszul láttam csak” – gondolta a lány, de napközben még sokszor a polc felé nézett, ahol a maci volt. Zárás előtt megjelent az üzletvezető, aki komoly, középkorú, jól öltözött férfi volt, és a kasszához lépve elégedettnek látszott.

- Ez igen, szép forgalmat csináltatok ma, lányok.
- Köszönjük, meglátszik, jönnek az ünnepek, ilyenkor már több a vásárló. Krisz, milyen volt az első napod? – kérdezte a másik eladó lány.
- Remek, nagyon jól éreztem magam, itt végre kiélhetem a gyermeki lényemet, ami eléggé megvan. Mondja csak – fordult a lány az üzletvezetőhöz -, az a kis maci a hátsó polcon honnét van? A zöld kabátos.
- Az már régi darab, valahonnét külföldről kaptuk, azt hiszem, Angliából jött, de még nem sikerült eladni, nem tudom, miért, valami miatt nem vonzza a vevőket.
- Pedig aranyos kis jószág. Megengedi, hogy ma én zárjak be? Reggel úgyis korán kezdek.
- Rendben, ne felejtse el bekapcsolni a riasztót is! Kösz mindent, jó éjszakát! – intett a tulaj, aztán kiment a boltból.

Krisz nemsokára egyedül maradt, bezárta az ajtót kulccsal, kirakta a zárva táblát, és egyenesen a polchoz sietett, amin a kis maci volt.

- Furcsa egy szerzet vagy, hallod e, elnevezlek Medve Úrnak, mit szólsz hozzá? – kérdezte a lány halkan, miközben ismét levette a polcról a macit, és szeretettel fogta magához a puha játékot.
- Nem értem, miért nem kellesz senkinek, hisz jó puha vagy és huncut a pofid – mondta Krisz, mire a maci ismét rákacsintott.
- Akkor nem hallucináltam délelőtt. Te élsz? Igazi medve lennél? Nem, az biztos nem, hisz játék vagy. De akkor hogyan pislogsz? – kérdezte a lány, majd megfordította a plüss állatot, és nézte, nincs-e benne elem, amivel működhetne a szeme, de semmi ilyet nem talált rajta.

A lány értetlenül állt a dolog előtt, leült a székre, lerakta maga elé a macit és csak nézte. Próbált rájönni, mi lehet a titka. Egyszer csak Medve Úr megmozdult, felállt és ismét kacsintott a lányra, aki még jobban elcsodálkozott ezen.

- Mi vagy te igazából? – kérdezte Krisz halkan, mire a maci megszólalt:
- Barna medve, mi lennék? És adtál nekem nevet, ezáltal lett önálló lényem, mert te hiszel bennem és a mesékben, ezért vagyok ilyen. Ezért pislogok és beszélek is, de csak olyanoknak, akik hisznek bennem, és abban, hogy vannak még csodák. Te hiszel a csodákban igaz, Krisz?
A lány a hirtelen beszédtől csak bólintani tudott, nem jött ki hang a torkán.
- Mindjárt gondoltam – mondta Medve Úr mosolyogva.
- Mikor először megláttalak a polcok között, már akkor éreztem, hogy különleges vagy.
- Hogy tudsz te beszélni, csak egy játék mackó vagy – suttogta a lány. Mire a medve ismét elmosolyodott.
- Játék, de neked nem csak egy játék vagyok, hanem egy érző lény, akit szeretsz, ez ad nekem erőt arra, hogy felruházzam magam a beszéd képességével, de csak neked.
- Kezdem úgy érezni magam, mintha egy álomban lennék, ugye ezt csak álmodom?
- Hát ha akarod, akár álom is lehet – kacsintott megint Medve Úr. - Ez rajtad múlik, Krisz, mint ahogy az is, hogy magadhoz veszel engem. Mert ugye ezen járt az eszed ma?
- Igen, igaz nem vagy olcsó, de azt hiszem, nálam jó helyed lenne. Tényleg Angliából származol?
- Igen, azt hiszem, egy játékgyártó cégtől kerültem ide, akik megalkottak, mint plüss mackót. Akit szeretnek a gyerekek. Meg talán a felnőttek is. Te biztosan.
- Igen, szeretem a plüssöket, van jó pár otthon nekem is.
- Kíváncsi lennék az otthonodra, biztos jól érezném magam nálad.
- Holnap elviszlek, de most lassan mennem kell haza, késő van. Visszateszlek a polcra.
- Jó, de ne felejtsd el, erről senkinek nem beszélhetsz, ez a mi titkunk – kacsintott megint Medve Úr.
- Ne félj, nem szólok senkinek sem. Főképp azért nem, mert ha valaki megtudná, hogy egy plüss mackóval beszélgetek, elvinnének zárt osztályra – mondta a lány halkan, miközben óvatosan visszatette a medvét a helyére. Benyomta a riasztót és hazaindult, de még másnap reggel is az járt a fejében, vajon igaz volt-e, amit az este átélt vagy csak álmodta. De nem tudta eldönteni. Beérve az üzletbe azonnal a polc felé nézett, ahol persze még ott volt a kis mackó, de most nem pislogott, mozdulatlanul ült a helyén.
- Mi van veled? – kérdezte kolléganője.
- Semmi – felelte a lány halkan.

Délután, mikor a boltban megjelent a tulaj, Krisz így szólt:

- Én is vásárolnék, ha lehet. Szeretem a plüssöket és a medvéket is. Azt a zöld kabátos macit megvenném.
- Rendben, de vigyázz rá, szeret elkóborolni. A legutóbbi leltározás után is a szekrény alól halásztuk ki – mondta a férfi nevetve.
- Rendben, tessék a pénz – mondta Krisz, majd munka után elindult haza, táskájában már ott lapult Medve Úr.

A lány bevásárolt, majd a lakására ment, ahol kipakolt. Kirakta a medvét is az asztalra, de egyelőre az néma maradt.

- Na, ez az én otthonom, nem nagy, de szeretem. Egyedül lakom, mi az, most nem beszélsz, csak este? Fura egy figura vagy, hallod. Gyere, beteszlek az ágyamra a többiek közé. Velük nem beszélgetek annyit, mint veled már. Itt jó lesz? – kérdezte a lány, mikor letette az ágyra a macit, aki most rákacsintott.
- Na végre, azt hittem, már nem állsz velem szóba többet.
- Jó kis hely és melegebb is van, mint a boltban, tetszik itt – mondta Medve Úr körülnézve a szobában. - Olyan otthonos. A többi plüssöd nem tud beszélni?
- Nem, neked sem kellene normál esetben, de különleges vagy.
- Ahogy te is, jól egymásra találtunk. De ugye nem akarsz itt hagyni?
- Mindenhova nem vihetlek magammal, tudod, felnőtt emberek nem járkálnak plüss macikkal a kezükben, mert az nem vet rájuk jó fényt.
- Az mit jelent? – kérdezte Medve Úr.
- Nem néznének jó szemmel, ha veled járkálnék az utcán. De ha dolgozni megyek, akkor velem jöhetsz, a boltban biztonságban vagy, csak ne mássz be a szekrény alá.
- Ki mondta ezt el neked? Jó, hát kiestem a lány kezéből és kíváncsi vagyok, te is tudod.
- Most már igen. Megyek a konyhába enni, gondolom, te nem vagy éhes.
- Az nem, de azért kimennék veled. Valahogy egyedül nem szeretek lenni.
- Persze, mert az üzletben voltak körülötted sokan, meg kell ezt is szoknod – mondta Krisz, miközben felvette a macit és magához ölelve kiment a konyhába.
- De jó illatod van, ezt szeretem – mondta Medve Úr. – A szeretet illata ez – tette hozzá.
- Akár költőnek is elmehetnél, hallod, úgy veszem észre, érzékeny vagy, mint én.
- Minden megvan bennem, ami téged jellemez. Ne feledd, te adtál nekem érzelmeket!
- Hát, hogy jól tettem-e, azt majd meglátjuk – mondta a lány mosolyogva.

Másnap kora reggel egy kis táskába rakta a mackót, külön a többi holmijától.

- Ha lehet, ne mássz ki ebből, mert nem foglak megtalálni. Jó helyed van?
- Remek és meleg is van, köszönöm.
- Mert kibéleltem pokróccal, nehogy megfázz, bár bundád az van, meg kabátod is.
- Nem fázom de majd összehúzom magam, hogy ne lássanak meg. Vigyázz rám, kérlek.
- Ne félj, nem esik bajod – mondta Krisz és elindult a boltba.

Pár nappal később kolléganője ezt kérdezte tőle:

- Te Krisz, mi van abban a táskában, amit mindig magadnál hordasz?
- Ha nem nevetsz ki, elárulom. Az a kis maci, amit innét vettem. Annyira megszerettem, hogy mindig magamnál tartom. Azt hiszem, szerencsét hoz.
- Hát ha te hiszel ilyesmiben, az egy dolog. Fura lány vagy, hallod – mondta kolléganője mosolyogva.

Egyik este munka után Krisz épp ment volna haza, de a macis táskája üres volt. Medve Úr nem volt benne.

- Hol lehet? Nem láttad a macimat? – fordult a lány kolléganőjéhez.
- Nem, nincs meg? Várj csak, egy pasas járkált ott délután, akartam is szólni, csak sok volt a vevő, nem akartalak zavarni.
- Ellopták, ne már ezt, nem hiszem el. Körülnézek odakint – mondta Krisz, de hiába kutatott, nem találta meg a macit. Egész éjjel fent volt, nem tudott aludni, egyrészt hiányzott neki Medve Úr, másrészt aggódott is érte, mit csinálhattak vele.

Másnap álmosan ment be az üzletbe. Ahol az üzletvezető így szólt:

- Hallottam, mi történt, sajnálom, de van itt maci elég, válassz másikat magadnak!
- Nem, nekem ő kell, Medve Úr, ez a neve. Remélem, nem bántották.
- Krisz, ő csak egy plüssmaci, lehet pótolni.
- Már akinek – felelte a lány, majd munka után feladott egy hirdetést is, és csak remélte, hogy előkerül a maci.

Másnap délután épp a parkban sétált a jó időben, mikor egy öt év körüli kislány lépett mellé.

- Jól tudom, te keresel egy plüss mackót? – kérdezte a kicsi, mire Krisz döbbenten nézett rá.
- Igen, én, tudod, hol van?
- Nálam, a bolond tesóm ellopta a boltból, meglátta a táskában és elhozta. Mikor megtudtam, mondtam, hogy vigye vissza, de nem merte. Ha visszaadom, ugye nem fogod beárulni őt?
- Nem, ez a mi titkunk marad és köszönöm. Hol van Medve Úr? Tudod, ez a neve.
- Jó név, itt a táskámban. Na, gyere, maci, itt a gazdád. Vigyáztam ám rá, minden este velem aludt. Úgy tűnt, jól érzi magát nálam. Kicsit sajnálom, hogy vissza kell adnom, olyan helyes.
- Tudod mit? Gyere be a boltba és válassz magadnak egy másikat! Én fizetem. De hozzá ragaszkodom, tudod, ő különleges nekem.
- Gyerekkori ajándék? – kérdezte a kislány, aki még mindig a macit simogatta.
- Nem, ott volt a játékboltban, ahol dolgozom, és annyira megtetszett, hogy megvettem.
- És akkor miben különleges? - kérdezte a gyerek.
- Attól, hogy szeretjük, hiába csak egy plüss maci, mégis lehet szeretni, és akkor különleges lesz, mert a tiéd. Mindent el tudsz neki mondani, amit szeretnél, mert biztos, hogy ő meghallgat.
- Hallgatni azt tud – mosolygott a kislány. - Mennem kell, de holnap benézek a boltba. Szia Medve Úr, köszi mindent. Vigyázz rá!
- Igyekszem – felelte a lány, és örömmel fogta magához a medvét. Végre ismét vele volt. Hazaérve így szólt: - Jól rám ijesztettél, azt hittem, történt veled valami baj. Mi az, nem beszélsz már? Medve Úr! Értelek, elszállt a varázslat, én is csak egy felnőtt vagyok, igaz? Aki nem tudott rád vigyázni. Sajnálom, de hát a kislánynál jó helyed volt. Oké, ha nem akarsz, ne beszélj, beteszlek a szobába.

Másnap kicsit komoran ment be a boltba, de azért a medve nála volt. Egyszer csak a kislány jelent meg szüleivel.

- Szia, na gyere, válassz magadnak egy szép plüssfigurát! De ha szeretnéd Medve Urat, őt is megkaphatod.
- Nem, mert a tiéd, körülnézek és választok – mondta a gyerek, majd nemsokára megjelent egy plüss kutyával.
- Ez nagyon jó lesz nekem, köszi.
- Rendben, ahogy megígértem, én fizetem – mondta Krisz, de mielőtt a kislány kiment volna a szüleivel a boltból, a kicsi intett Krisznek, aki lehajolt hozzá.
- Medve Úr különleges, tudom, vigyázz rá nagyon és szeret téged, hidd el! Szia Medve Úr, légy jó! – intett a kislány a szék felé, ahol a maci volt, mire az rákacsintott.

Ekkor Krisz már mindent értett, de csak mosolygott.

- Szóval nincs mondanivalód nekem? – kérdezte a lány este már otthon a medvét, aki rákacsintott, mint először ott a boltban, mikor megismerkedtek.
- A gyerekeknek nincs szükségük csodákra, mert ők maguk azok. És remek a fantáziájuk. Jól éreztem magam a kislánynál, de hiányoztál. Hiányzott az, ami csak benned van meg.
- Bennem, és micsoda? – kérdezte Krisz.
- Az a mérhetetlen szeretet és gondoskodás, hogy képes vagy egy plüss macit is úgy dédelgetni, mintha igazi lennék. A gyerekeknél ez természetes, de a felnőttek ezt már elfelejtik sajnos. Nagyon kevés az olyan, mint te. Akik tudják, mit jelent feltétel nélkül szeretni, mint te engem, pedig csak egy játék vagyok.
- Én meg egy nagy gyerek, aki még hisz a mesékben és a csodákban – felelte halkan a lány.
- Épp ettől vagy más, mint a többiek, és örülök, hogy itt lehetek nálad – kacsintott megint Medve Úr. - Ha mások is figyelnének a lelkükre, akkor szebb lenne a világ, mert talán még arra is képesek lennének, hogy életre keltsenek egy plüss macit, még ha csak a fantáziájukkal, akkor is többet érnének emberileg, úgy mint te. Kérhetek tőled valamit? Ölelj meg, ahogy szoktál, hogy érezzem azt a különleges illatot, amit csak rajtad érzek.
Krisz óvatosan magához fogta Medve Urat, aki hozzá bújt.
- Én is köszönettel tartozom ám neked – mondta a lány halkan.
- Na és miért? – nézett fel a mackó.
- Mert már nem vagyok egyedül, hála neked, Medve Úr.
- Csak magadnak köszönheted, a szeretet hatalmas erő tud lenni, főleg ha van kinek átadni, ugye, Krisz? – kérdezte Medve Úr a lányra kacsintva, és most érezte, hogy immár végleg hazaért egy olyan helyre, ahol szeretik és még hisznek is benne. Mert a hit és a szeretet nagyon fontos dolgok, és ezt jól tudta Medve Úr is, pedig nem volt más, csak egy plüss maci egy játékboltból…

Előző oldal Lazalany
Vélemények a műről (eddig 1 db)