Mesék a Lápból - Utazás a lelki genitáliák körül

Neoprimitív / Írások (711 katt) Petya
  2020.01.26.

0. - A kis tökös

Nini, mi az ott, csak nem egy apró fakiric bújt elő a lombkoronából? Ejj, de kis bátor a lelkem. Történetesen emberemlékezet óta nem láttak fakiricet egymagában kóborolni az odván túl. Még együtt, csapatba verődve is kínkeservesen remegtek, mint a kocsonya, tartva mindentől, ami él és mozog. Képzelheti hát az olvasó, mit élhet át egy ilyen megátalkodottan nyomorult lelkületű képződmény bátorító háttársak híján.

Emberemlékezetet mondtam volna? Hát bizony számtalan alkalommal előfordult már velem, gyermeteg, zöldhajtásnyi képzeletemnek áldozatul esve, hogy tévedek. Fakiric-emlékezetet akartam gépelni. Képzelhetik, milyen az! Ugyanígy járhatott ez a példány is, mint jómagam, mikor hagyta magát megvezetni képzelt bátorságtól és noszogató kíváncsiságtól túlfűtve. Romantikus lélek lehetett, olyasfajta, aki a világ berendezkedését jóra és rosszra bontja, hogy ezáltal eligazodhasson benne, a szürkezónát azonban nem bolygatta szürkeállományán belül, nehogy a kérdések és válaszok özöne megingassa szilárd lábakon álló világnézetét.

De pontosan mi lehetett az ok, hogy felkerekedett? Vágy az ismeretlen megismerésére? Egy illat, egy hang, mely előcsalta addig lappangó kíváncsiságát? Mi korbácsolhatta fel? És hogy-hogy nem rettent meg az első fuvallattól, ami megrezegtette a leveleket? Miért nem bújt vissza, hogy folytassa megszokott, jól kiszámítható, unalmas, akarom mondani kényelmes életét? Nos, ezekre a kérdésekre talán mi magunk sem tudnánk felelni, csupán a vállunkat vonnánk pironkodva, elszégyellve magunkat a másik előtt, aki a kényes kérdéseket feszegeti. Vagy csak elküldenénk az anyjába a kéretlen kíváncsiskodót, hozzon mást kellemetlen helyzetbe, ne pedig minket. De ha magunk se tudnánk felelni a kérdésekre, mit várhatunk egy fakirictől?

Nyomban levetette magát a mélybe. Egyik ágról a másikra kapaszkodott. A levélerezetben meggyűlt nedvességen lesiklott, de úgy, hogy ő se hitte volna, túlélheti a nyaktörő mutatványt. A talajra huppanva kikerülte a cserjék göcsörtös, vastagabb, és gabalygó, vékonyabb ágait, hogy aztán ismét beleszimatoljon az odafönt tapasztalt szokatlan, megváltozott légkörbe.

Egy tavacska szélén állt és bizony jól sejtette. Ezek a szarovnyikok! Ki mások lennének, ha nem a hírhedt, híres, messzeföldről penetránsan bűzlő galacsinmanók, akikről annyi mindent hall a fenyőmag korú fakiric. Bizony nem egy közülük választja példaképnek egyiket, másikat, hogy aztán eldicsekedjen, már-már magömlésszerű lavinát zúdítva kevésbé élemedett társának nyakába: Ő, bizony ennél is többre viszi!

Lám, fény derült a motivációra! És amint ez a tisztalelkületű jószág magára eszmélt, csodás boldogság lett rajta úrrá! Valamennyien az odúban az ő meséjét lesik majd. Egyedülállóként tetszeleghet, első kézből ismertethet valamit, amit azelőtt más sosem. Talán ő lesz az első fakiric, akire a fakiricák csillogó szemmel lesnek majd? Ő lesz a legény, avagy a fakiric a gáton?

Közelebb araszolt. Jobban szemügyre vehette, ahogy a szarovnyikok kirúgnak a hámból. Vérpezsdítő zeneszó, kurjongatások és persze tánc! A szarovnyikok veleje, sava és borsa! Úgy ropták, mint a csuda! Még a nyúlszívű fakiricnek is nyomban kedve támad csatlakozni, ha meglátja! A mi kis hősünknek is eszébe jutott. De rögtön egy időben az is, jajj, mi lesz, ha eltapossák? Kinyúvasztják akaratlanul is, és akkor ugyan ki fogja elmesélni ennek a lakodalomnak a részleteit? De ha nem kerül közelebb, ugyan mit mesél el? Messziről látta, ahogy messze történik valami messziség? Ki kíváncsi erre? Oda kell menni, ha lesz univerzális balhé, ha nem.

És ahogy elindult, ahogy apró testével kibújt az oltalmazó bokor levelei közül, valami a magasból hirtelen lecsapott rá. Nem ragadozó állat, sem a Jóisten kénköves mérge. Csupán Barnabás lába, mely mit sem törődött hirtelen növekedésnek induló lelki tökeivel.

- Összehugyoztam a szúrágta szmokingom! És a tetejében beleléptem valami szúrósba is!
- Hogy neked mennyi bajod van! - csuklott Maláj. - Inkább ezt fogd meg! - nyújtotta vissza Barnabásnak pezsgős poharát. - Ma este mulatunk! Csak semmi sopánkodás!
- Távol álljon tőlem, barátom!

Azzal összekapaszkodva, a Tankcsapda Be vagyok rúgva című számát énekelve elindultak vissza a lagziba.

Előző oldal Petya
Vélemények a műről (eddig 2 db)