A leghosszabb utazás VI.

A jövő útjai / Novellák (597 katt) Petya
  2019.12.16.

- Hé, April! - hallotta a lány belépve a Fringe Café bejáratán Charlie mélyen zengő baritonját. - Megtalált Cortez?
- Nem úgy festett, mint aki keresett volna. Inkább úgy, mint aki a napon sütkérezik ahelyett, hogy megcsinálná, ami a dolga. Megint nem volt meleg víz reggel.
- Mit vársz attól a lepukkant szállótól? Hiába csinálja meg egyik nap, ha a másikra elromlik.
- Na vigyázz, csak Fiona meg ne hallja, mit gondolsz az aranytojást tojó tyúkjáról!
- Oliviáról egy rossz szavam nem volt... De viccet félretéve olyankor tényleg nincs nagy szám. Inkább összedobom a kedvenc koktéljukat, ha itt vannak. Tudod, előmelegítem nekik a terepet - kacsintott Charlie.

April mindig is érezte a kvalitást a fiúban, ami a vendéglátást illeti. Saját magában viszont egy fikarcnyit sem fedezett fel soha.

- Különben megtalált. A Velence téren ücsörgött becsukott szemmel. Mégis kiszúrt.
- Ilyen ez az öreg róka, csupa rejtély, ha engem kérdezel.

Charlie a sarokban ülő, eleddig vígan beszélgető vendégpárra sandított. Egy pillanatra faképnél hagyta Aprilt, hogy aztán pár másodperccel később a párocska hangos méltatásától kísérve visszatérjen és nekilásson újabb két ital elkészítésének. Már addig is poharakat törölgetett, vagy mosogatott, de ez Aprilnek csak az után vált tisztává, hogy egyáltalán végigfutott rajta a felismerés, mindeddig észre sem vette őket.

- Hogy csinálod?
- Hisz tudod, hogy készül a koktél...
- Nem azt, te lüke!
- Hogy honnan tudom, kérnek-e még? Hiszen rájuk van írva! A testbeszédük elárulja őket. Nyisd ki a szemed, April baba, túl sokat álmodozol!

Zach-kel ellentétben Charlie babázása sosem sértette Aprilt. Sőt kifejezetten jól esett hallgatnia.

- Látszik, ha kitelik az idejük. Valami azt súgta, egy körre még jók lesznek. De a következőről fogalmam sincs - nevetett Charlie. - Olyan ez, mint a hatodik érzék. De nem az az ősrégi film Bruce Willis-szel ezer évvel ezelőttről. Semmi szellemesdi. Biztos neked is vannak ilyen megérzéseid. Elvégre művészféle vagy.

April válaszul beszámolt, milyen könnyedén adta meg magát Cortez ajánlatának a képkiállításra. Talán ez a hatodik érzék súgott neki.

- Jó is, hogy mondod - nyúlt Charlie a pult alá. - Azt kérte, ezt adjam oda, ha összefutunk. Egy tiszteletjegy a galériába. Enélkül elég húzós ára van.

Aprilnek eszébe jutott az anyagiakat említve, miért is van itt tulajdonképpen. A jegyet a farmerzsebébe tömte, és Stan holléte felől érdeklődött.

- Bent ül az irodájában és a ropogós zöldhasúakat számolgatja. Közben koporsószögek közül válogat, amivel majd lezárják az aranyozott fedelet, ha már jobblétre szenderül. Igazán szép temetésre futja majd, amilyen fizetést ki szokott osztani magának.

April elfojtott horkantással legyintett a groteszk gondolatra, osztozott a fiú fekete humorán. Ellépett a hátsó szekció irányába, majd az irodához érve kopogott az ajtón. Belépve meglátta köpcös főnökét, bankókat forgatva ujjai közt. Egy hamutálban cigaretta égett. A füstön túl keringett még valami a levegőben, ami rossz előérzetet okozott Aprilben.

- Épp a záróitokat összegeztem. Abban semmi meglepő nem volt, hogy Charlie végzett az élen. Toronymagasan. Oliviával fej-fej mellett vagytok. Egyikőtöké kevesebb, mint a másiké. Kis túlzással be is zárhatnék azokon a napokon, amikor ti dolgoztok - sandított dülledt szemeivel Aprilre a férfi.

April lesütötte a szemét. Hirtelen nagyon érdekesnek találta a régi, kopott parkettán levő foltot. Tudta, át kell esnie ezen, hogy megkapja a fizetését.

- A hónap végén egyikőtöktől elbúcsúzok - folytatta Stan. - Aki több lóvét hoz a házhoz, az marad. Egy kis verseny még senkinek sem ártott, nem igaz?

Stan cigarettáért nyúlt, nevetve beleszívott. April torkát fojtogatni kezdte a füst. Megköszörülte.

- Na, csak nincs valami mondandód? Jó ötlet, nem igaz? Éljen a kapitalizmus!

Fogai közt tartva a cigarettát leszámolta April fizetését és a lány elé dobta. Úgy szűrte a szavakat is.

-A helyedben félretenném nehezebb időkre. Ki tudja, milyen sorsot szánnak nekünk odafönt.

Azzal csöndesen szívta a dohányt és számolt tovább, mit sem törődve Aprillel, aki kisvártatva elvette a pénzt és kifordult az ajtón.

Charlie hiába kérdezte, hogy ment a dolog, hiába akarta leültetni és keverni neki egy italt, hogy jobb kedvre derítse. April egyre csak azt hajtogatta, hogy el fog késni a galériából. Valójában azonban nem akart még egy perccel tovább a kávézóban maradni.

Előző oldal Petya