Halott Virág
Elcsendesedtél, mint szavaim hóvirágzásakor,
Az elmúlt nász után halkan sírsz szakadó esőben,
legényed már távol,
Űztelek Tégedet, mint lepkét fogója,
S Te az eszement urakért után csaholtál, loholva.
Lélegezz mélyen, s hagyd árván a szívem,
Szeress mást, ha már engem nem szerettél hűen,
Bolondulj a gaz ebekért, hevesen,
Hazug játszmáiddal játssz házadban kéjesen,
Hord haza őket, vesd ágyadba lepedőd,
Szeretkezz velük unott napjaidban keserűn
Halott virág leszel, világnak árvája,
Testeden a buja kéj lesz végzeted órája,
Elkergetted Tőlem a boldogság perceit,
Eltűnsz mint a kámfor, sok-sok esztendeig…
Szentes, 2016 tél