Bűnhödő angyal

Szépirodalom / Versek (922 katt) atesz990
  2018.05.08.

Nem értettél soha engem,
Azt hitted, manipulállak.
Mozdulni nem bírtam, de tettem,
Néha széttárt karral várlak.

Sebződött az a fény,
Ami bennünk volt.
Sebződött az a lény,
Szívükbe zárt egy holt.

Bűnhődtünk hónapokon át,
Pedig mégis izzott a vágy.
Szárnyunk csupán levélben élt,
S benned forrt tovább a sötétség.

Ugyanaz várt ránk: a Pokol,
Előtört a vihar, mozgott a bokor.
Emlékek törtek elő,
Nem mindig a kudarc nyerő.

Sebződött az a fény,
Ami bennünk volt.
Sebződött az a lény,
Szívükbe zárt egy holt.

Angyalként mesteri tudattal
Láttalak meg minden daccal.
Ez a tiszta hit, mi rajtad állt,
Kitörölt vért, kínt, ami várt.

Előző oldal atesz990