Egy szem tábla
Hol ott csak csupasz föld volt,
Ámulva néztük a horizontot.
Álmatag sirályok andalognak a széllel,
Fertő kering a pokoli színtéren.
Messzi puszták csellengenek,
Nincs gazda, ki bevesse őket.
Egy szem tábla, mi kukoricát okád
Aranyló csövekkel csodákat formál.
Vasparipák szántják soraikat
Százan hajtják erőiket rozsdával s acéllal.
Nyomaikat hagyják a porózus földben,
Zöldbe torkollik a tábla éppen.
Üres még a góré.
Tátong, tavalyi csutkákat hányva,
Éhínséget hozva,
Torkollik bele mélységébe.
Tanya körül egy szem tábla,
Önként adja termését,
Isten által megáldva.