Pista bácsi vásárol
Neoprimitív írás 2004-ből
Egy nap Pista bácsi úgy döntött, hogy elmegy bevásárolni. Egyébként elég ritkán történt ilyesmi, mivel általában Pista bácsi felesége intézte a napi szükségleteket kielégítő cikkek beszerzését. Pista bácsi kíváncsiságát most az keltette fel, hogy kisvárosuk közelében egy nagy bevásárlólánc nyitott új hipermarketet, és ő még soha nem járt hasonló helyen.
A gondolatot tett követte: Pista bácsi felült kerékpárjára, és kikerekezett a város közelében található üzletkomplexumhoz. Megérkezvén első dolga az volt, hogy az épület fala mellett található kerékpártárolóba helyezte járművét. Ezután egy fém százforintos felhasználásával szert tett egy bevásárlókocsira. Nem igazán értette, hogy mi szükség van egy ekkora méretű alkalmatosságra, de követte a többi vásárló példáját, akik szintén hasonló szerkezetekkel jártak-keltek a környéken.
Pista bácsi ezek után kocsiját maga előtt tolva belépett a fotocellás érzékelők segítségével működtetett kapun, és sétálni kezdett a különféle termékek tömegével megrakott polcok között. Első reakciója az ámulat volt; soha nem látott még ezelőtt ennyi hasznos és haszontalan dolgot egy helyen. Az ámulat rövidesen érdeklődésbe váltott át, ugyanis egy közeli polcon újságok sokaságát pillantotta meg. Néhány perc nézgelődés után a kocsiba helyezte kedvenc lapjának, az UFO Magazinnak legújabb számát. Mivel több újságot nem kívánt vásárolni, hát folytatta a nézelődést.
Teltek a percek, majd az órák, és Pista bácsi még mindig ámulattal telve szemlélte az áruház kínálatát. Kocsijában szerény halomban gyűltek az általa hasznosnak ítélt termékek: sajt, mogyorókrém, Kit-Kat csoki és ehhez hasonló dolgok. Majd miután elunta a nézgelődést, Pista bácsi az egyik pénztár előtt kígyózó sor végére állt. Kisvártatva elfogytak az előtte várakozó vásárlók, és Pista bácsi a szalagra helyezte kis gyűjteményét. A pénztáros omnidirekcionális, lézeres vonalkódolvasó eszköze segítségével egyenként beolvasta a megvásárolni kívánt termékeken található, EAN8-as és EAN13-as vonalkódokat, majd a folyamat végére érvén közölte Pista bácsival a fizetendő összeget. Pista bácsi fizetett, majd az áruházlánc színes logójával ellátott műanyag szatyrokba pakolta a vásárolt cikkeket.
A vásárlás lezáró aktusaként kocsiját a parkolóban található tárolóhoz tolta, kivette belőle a fém százforintost. Ezután odasétált kerékpárjához, a szatyrot a kormányra akasztotta, majd elindult hazafelé. Útközben felidézte - igaz, nem teljesen pontosan, mivel az idő múlásával régen megszerzett klasszikus műveltsége egy kissé megkopott - az ókori görög bölcs által mondottakat:
"Mennyi minden van itt, amire nincs semmi szükségem!"