Megállok
Most megállok, visszanézek.
Keresem a legszebb képet,
keresem azt, mi jó volt,
keresem, mi az enyém volt.
Az élet alkonyán jó megállni,
vissza, visszakalandozni,
átgondolni, mit rontottunk el,
ellapozni, mert már nem érdekel.
Mikor a jóra gondolunk,
újra megfiatalodunk,
újra átéljük a perceket,
újra átélünk minden szépséget.
Halljuk az első bókokat!
Átéljük az első csókokat!
Átéljük a legelső szerelmet!
Mi a szívünkben foglal helyet.
Tovább nézem emlékeim lapjait,
látom gyermekem első lépéseit,
hallom harsogó, vidám kacaját!
Csókolgatom gyönyörű kis pofiját.
Megtaláltam, amit kerestem,
a legszebb képet az életemben,
azóta sem történik velem jobb dolog,
csak ha látom, hogy szívből rám mosolyog.
