Sziszfusz megvilágosodása
- Nem bírom, feladom, vége.
- Mit nem bírsz?! Mit adsz fel?! Minek van vége?!
- Nem csinálom tovább. Semmi értelme! Hisz' már időtlen idők óta cipelem fel e nehéz követ. Sohasem sikerül. Örök vesztes vagyok.
- Akkor is tenned kell! Ez parancs!
- Ha nincs értelme, mert úgysem sikerül, akkor is?
- Igen, akkor is!
- És mondd csak, nem lehetne valami mást?
- Mire gondolsz?
- Mindegy, bármi, de legalább lássam értelmét és célját. Kell látnom, hogy nem hiába izzadok, sérti fel talpam az éles kavics, nem hiába rogyadoz térdem.
- Tedd a dolgod! Ne gondolkodj! Frecsegő szád megsértette a Felséges Zeuszt, tetted halált érdemelt.
- Igen. Megfakult isteni méltóságának ragyogása, mikor kibeszéltem tettét, mi szégyen még embernek is. De megcsorbult látásom, nem elég büntetés ez nekem? Nem látom tisztán, különb-e nálam, vagy csak szemem kápráztatja aranyló koronája?!
- Földi halandó! Mi közöd neked az istenek világához? Élted volna a magad életét, a magad világában. Kerested volna inkább az emberek tetszését, és lett volna érte emberi jutalmad. Beérhetted volna azzal. De még túljártál Hadész eszén is. Bűnhődj, hitvány alak!
- Irtóztam a haláltól, azért tettem Hadésszal, amit tettem. De most már látom, van nagyobb kín is, mint a halál. A hibavaló vesződség, minek csak kezdete van, de vége nincs.
- Úgy tűnik, mintha bánnád, de csak saját magad és sorsod siratod. Nem lépheted át büntetlenül a határt, mit istenség alkotott. De lásd, mégis megkapod, mire vágytál, halhatatlan leszel. Neveddel jegyzik az idők végezetéig azt, mi hibavaló.
- Kegyetlen vagy! Te csak játszol velem. Feltárod előttem szenvedésem okát, kínomat fokozván. Nincs válasz a kimondatlan kérdésre: miért a lázadás, ha átléphetetlen a határ. Nem lenne ésszerűbb, nem vágynék megismerni, mi van odaát? De álljunk csak meg??? … Nem átléphetetlen, hisz jártam odaát! Láttam Zeuszt bűnös kéjben vonaglani, megbilincseltem Hadészt, az alvilág istenét. Ott jártam, hol ember nem járhat, és most tényleg nyomorultabb lennék egy földi halandónál? Nem! Ugyanaz voltam, ki voltam, lényem nem változtatja meg egy isteni parancs. Nem foghat ki rajtam egy darab kő, rajtam, ki rászedtem a balga istenséget. Hiába gurul vissza, csak azért is hordom. Megmutatom, enyém a hatalom.
