Elhagyom a várost
Szépirodalom / Versek (951 katt) | macika |
2016.11.08. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/11 számában.
Mikor úgy érzem, hogy feladom,
a várost muszáj elhagynom!
Szeretem a dombokat, hegyeket,
bejárom az egész Mecseket!
Hatalmas fák alatt pihenek,
a pillangók táncára éhezek,
repkednek virágról virágra,
itt rátalálok a boldogságra.
Fenyő illata terjeng a légben,
erdei ösvényen lépkedek serényen,
még most is oly sok avart látok,
majd ellepik a medvehagyma virágok.
Orfű csodája tárul elém,
mikor ott állok a domb tetején,
hatalmas tó csillog fényesen,
a nap sugara táncol rajta kéjesen.
A parton ülve lábam vízbe lógatom,
a madarak vidám énekét hallgatom,
a víz jó hűs, simogat, mint a selyem,
és a hatalmas fák lombjai intenek nekem.
Előző oldal | macika |