Nem lehet vége
A temető kapuján, mikor belépek,
a fájdalom a vállamra nehezedik,
könnyes szemmel körbe tekintek,
a havas eső arcomba csapva esik.
Millió virágcsokor fekszik a sírokon,
mindenki lehajtott fejjel zokog,
Jézusom! Mennyi halál, fájdalom,
az eső a fejemen nagyokat kopog.
A virágot sírotokra leteszem,
táncol a gyertyalángjának fénye,
úgy érzem, már én sem létezem,
hát ennyi, itt van mindennek vége?
Én most is érezlek, drága anyám,
soha egy percre sem feledtelek,
sírok érted, és érted is, drága apám,
magamban hordom szívetek.
Ti nem haltok meg, míg én élek,
hisz mindennap velem vagytok,
ha egyszer majd én is hozzátok lépek,
ugye akkor majd közétek bújhatok?
