Szépséges szadizmus
|
Szépirodalom / Versek (1645 katt)
|
bam
|
| |
2011.01.10. |
Szépséges szadizmus
Egy háborodott férfi a föld alatt,
Egy napraforgót nevelt gondosan.
Három csepp napfénnyel öntözte,
Szigorú féltéssel pontosan.
Nem akarta, hogy elmúljon virága,
Sem azt, hogy szép legyen,
Azt akarta csak, remegve csüngjön,
Három csepp kegyetlen kegyen.
Így élvezte bomlott szerelmét,
Sárga bujaság fekete árnyékát,
És csúfolódó kéjétől aljasan,
A szirmokba dörgölte ágyékát.
A komor virág csak hallgatott,
Ám arcában a magok sírtak,
Olajos szemük vakságából,
Égni vágyó könnyeket ríttak…
Egy borzalmas pincében évekig,
Gyötrelmes gyönyör tenyészett,
Míg szét nem rágta szövetét,
Az irgalmas fogú enyészet.
A szikár földben csöndesen,
Egy férfi alszik most csontosan,
És húsából virág nő kevélyen,
A felszínre törve boldogan!
