Magyar ének Párizsban

Szépirodalom / Élet-halál (473 katt) Ruff Matyi
  2016.06.06.

Felettem az ég beborult,
A gyomrom összeszorult,
Véresőben átázott testem,
Éhes lidércek lesik lelkem.
Francia kést szúrnak belém,
Előttünk halk új ezer év.
Megtette a versaillesi acél,
Nem vágyunk szent harcért,
Nem akarjuk látni hazánkat,
Áldozatát a tigris halálnak!

Elborulok a párizsi utcakövön,
Felettem vörös Hold rámköszön.
Pengék féme csillan a torkomon,
Nem változtathatok a sorsomon.
Veszett Antant, négy jó barát,
Együtt vágják magyar nyakát!

Ellopták az égbenyúló hegyeket,
Hajókat sodró apró kis tengerem,
Suhogó erdőket, árva tanyákat,
Ősi várakat és gazdag bányákat.

Megcsonkítva fekszem az utcán,
A keresztfánkon mi a tanulság?
Most lehunyom két vén szemem,
És várom a harmadik reggelem.

Előző oldal Ruff Matyi