Sápványai Ödön utazása

Neoprimitív / Írások (1429 katt) Kapitány
  2016.04.27.

Egy szép nyári napon Sápványai Ödön elhatározta, hogy elutazik régi barátjához, a Rézkovácsfalun élő Farkaskerthy Jenőhöz. Az utazás napján már reggel 5 órakor felkelt kényelmes ágyából, hogy le ne késse a hajnali buszjáratot. Indulás előtt még átfutotta a reggeli lapokat, és szokása szerint megnézte a csillagjegyének megfelelő horoszkópot. Az újság a következőket jósolta a Bak szülöttek számára:

A mai napon találkozni fog egy nukleáris kiborggal a kertben. Ezért jobban teszi, ha egy kurblivassal kezében indul el otthonról. Óvakodjon a vén gombaszakértőktől, lehet, hogy a vesztére törnek!

Sápványai Ödön mindig komolyan vette a horoszkópot. Így hát kiment a garázsba, és hátizsákjába tett egy kurblivasat, biztos, ami biztos alapon. Aztán visszament a konyhába, kivett a hűtőből néhány zsemlét és egy palack hideg teát, és a kurblivas mellé tette őket. Ránézett Casio karórájára, és látta, hogy ideje indulni.

A buszpályaudvar szerencsére közel volt Ödön Kossuth utcai házához, így hősünk nagyjából húsz percnyi séta után meg is érkezett a kettes kocsiálláshoz. A járat elvileg 5:55-kor indult volna Rézkovácsfalu irányába, de Ödön hiába várt, a busz nem érkezett meg. Egy titokzatos öreg nénike közölte a várakozókkal, hogy a busz műszaki okok miatt késni fog, de hogy mennyit, azt sajnos senki sem tudta.

Sápványai Ödön bízott abban, hogy nem kell sokáig várakoznia, ezért nem ment haza, hanem ott maradt a buszmegállóban. Telt-múlt az idő, Ödön lába kis híján lefagyott a reggeli hidegben. Nagyjából egy órányi helyben topogás és álldogálás után végre megérkezett a busz. Az utazóközönség tagjai felszálltak a járműre, a sofőr bezárta az ajtót, gázt adott, és elindultak távoli céljuk felé.

Körülbelül fél óra elteltével a busz elkezdett égni. Szerencsére nem lángolt, de valamelyik része határozottan meggyulladt, és ennek következtében kellemetlen szag terjengett az utastérben. A sofőr leállította a járművet valahol a puszta közepén, szemügyre vette kívül-belül, majd úgy döntött, hogy folytatja az utat a legközelebbi parkolóig. El is jutottak a rézbögi benzinkútig, ahol a busz leparkolt, az utasok pedig – a friss levegő után kapkodva – elhagyták a járművet. Itt ígéretet kaptak, hogy hamarosan jönni fog egy másik autóbusz, amivel talán majd eljuthatnak valahová.

Sápványai Ödönnek – valószínűleg a reggeli hideg és a nemrég bevett vérnyomáscsökkentő tabletta együttes hatására – már nagyon kellett vizelnie. Ezért elment a benzinkút WC-jére, és könnyített magán. Mire végzett a művelettel, és visszaballagott a parkolóba, már meg is érkezett a cserebusz. Az utasok vidáman felszálltak a működőképesnek tűnő tömegközlekedési eszközre, majd a cserebusz cseresofőrje rátaposott a gázpedálra, és az utazás folytatódott.

Sajnos nem jutottak túl messzire, ugyanis egy szembejövő kisteherautó nekihajtott a busz oldalának, és az ütközés következtében a busz összes bal oldali ablaka kitörött. Szerencsére senki nem sérült meg komolyabban, de a jármű jelen állapotában az utazás folytatásáról szó sem lehetett. Sápványai Ödönnek nem volt kedve megvárni a cserebusz cserebuszát, ezért hát leszállt a roncsról, és gyalogosan folytatta útját.

Telt-múlt az idő. A reggeli hűvös már rég elmúlt, és hősünkre tüzesen sütött le a nyári nap sugára. A diszkréten olvadozó aszfaltúton nem nagyon lehetett eltévedni, de Ödön a biztonság kedvéért néha ránézett a Windows Phone-os telefonjára telepített térképszoftverre. Éppen az előtte álló útvonalat böngészte, amikor egy út menti kiskertből megszólította a kopasz kerttulajdonos.

- Elnézést uram, tudna nekem segíteni? - kérdezte.
- Mi a probléma? - kérdezett vissza Sápványai.
- Nézze, itt a kert hátuljában van valaki, valószínűleg egy nukleáris kiborg – válaszolta a kertész. - Egyedül nem bírok el vele, de azért azt sem hagyhatom, hogy magával vigye a felmosóvödrömet!
- Rendben, megnézem, mit tehetek – ajánlotta fel segítségét Ödön bajban lévő polgártársának. - Nyissa ki kérem a kaput!

A kapu kitárult. A két ember megindult az árnyas fák alatt; Ödön kezében a kurblivasat tartotta, a kerttulajdonos pedig egy fanyelű ásót szorongatott. Meglátták a kert végében álldogáló nukleáris kiborgot, aki éppen a kerítést próbálta szétbontani, hogy kimászhasson rajta. A drótkerítés felett futó szögesdrótot már sikerült eltörnie, de a masszív drótfonattal nem boldogult. Ödön és a feldühödött tulaj nekirontott a kiborgnak, majd súlyos kurblivas- és ásócsapásokat mértek rá. A telken jogtalanul tartózkodó kiborg menekülőre fogta a dolgot, átugrotta a kerítést, és béta-sugarakat eregetve elinalt a pusztába.

- Köszönöm a segítségét! - hálálkodott a kerttulajdonos.
- Igazán nincs mit! - válaszolta Ödön, majd visszatette a kurblivasat a zsákba, elköszönt új ismerősétől, és folytatta az utat.

Félórányi séta után szembejött az úton egy öregember. A fején egy viharvert kalap volt, kezében pedig egy kosár gombát tartott. Sápványai Ödön jól tudta a reggeli horoszkópból, hogy óvakodnia kell a vén gombaszakértőktől, ezért nagy ívben kikerülte az öreget.

Néhány újabb kilométer megtétele után Ödön megpillantott egy településnévtáblát. Tüskeszállás – hirdette a felirat. A falu szélén egy kocsmaépület állt, a cégéren pedig a „2. számú italbolt” megnevezés volt olvasható. Ödön elég szomjas volt a sok gyaloglástól, és a reggeli kávé hatása is elmúlt már (így akut koffeinhiány gyötörte), ezért betért a vendéglátóipari egységbe. Itt kért egy üveg ásványvizet és egy csésze erős kávét, majd leült az egyik kockás abrosszal letakart asztalhoz. Elővette a hátizsákból a laptopját, és bekapcsolta. Elkezdte kortyolgatni a kávét, és közben a napi híreket böngészte.

Egyszer hirtelen egy magas, sovány nő lépett hozzá, kezében egy köteg megsárgult lyukkártyát lobogtatott.

- Nyomtassa ki nekem ezeket! - kiabálta Ödönnek.
- Hogyan nyomtatnám ki, hiszen nyomtatóm sincs! - válaszolta Ödön. - Egyébként is, ezeket a lyukkártyákat már évtizedek óta nem is használják!

Szerencsére a kocsma egy másik vendége, egy szemüveges alkoholista közbelépett.

- Juliska, hagyd békén az urat! - mondta, és elrángatta a lyukkártyás nénikét a helyiség másik végébe. Ödön hálásan nézett rá, és most már egyéb zavaró tényezők nélkül folytatta az iszogatást.

Miután elfogyott az ásványvíz, Sápványai Ödön összepakolta a gépet, elköszönt a csapostól, és folytatta az útját. A kocsmától nem messze észrevette, hogy Tüskeszállás egy vasúti megállóval is büszkélkedhet. Egy középkorú vasutas álldogált a peronon. Sápványai odament hozzá, és megszólította:

- Kérem, tudna nekem segíteni? Rézkovácsfalura szeretnék eljutni, megy arrafelé vonat?
- Persze, szerencséje van, negyedóra múlva jön a Rézkovácsfalu felé menő szerelvény – válaszolta a vasutas.

Sápványai Ödön megörült a jó hírnek. A jegypénztárban vásárolt egy menetjegyet Rézkovácsfaluig, és kiállt a vágány mellé. Miközben várakozott, odalépett hozzá egy zavaros tekintetű öregember.

- Én rendőr voltam ám! - mondta neki a tata.
- Oké, oké – válaszolta Sápványai.
- Itt van ám az igazolványom! - folytatta az öreg.

Sápványai egyáltalán nem volt kíváncsi a tüskeszállási bácsi életének történetére, ezért faképnél hagyta kéretlen beszélgetőtársát. Az öreg megpróbálta követni, de szerencsére megérkezett a vonat, kettejük közül pedig csak Ödönnek volt jegye, így végül a konfliktus megnyugtatóan rendeződött.

A vonaton a jól megszokott gázolajbűz uralkodott, néhány gyerek vidáman ordítozva ugrált az üléseken, és a kocsifűtés – tekintettel a nyári időre – teljes erővel dolgozott, de ettől eltekintve eseménytelen volt az utazás. Sápványai Ödön másfél óra zötykölődés, illetve a tüskeásottlaki, a medvealjai, az öregmegyeri, a palaszigeti, a mocsárföldei, a salamonalmási, a vereskevei, a jenőgyörki, a csápmelléki, a kecskelápi és a rablósámsoni megállók érintése után meg is érkezett Rézkovácsfalura.

Itt sajnos hamar kiderült, hogy Farkaskerthy Jenő már réges-régen Londonba ment dolgozni, így Sápványai nem találta otthon barátját. Ezért hát megkereste másik helyi ismerősét, Pista bácsit, akinek mindig volt eladó kerékpárja. Vásárolt is tőle egy jó állapotban lévő mountain bike-ot, majd hazakerekezett szeretett falujába.

Előző oldal Kapitány
Vélemények a műről (eddig 4 db)