Nélküled

Szépirodalom / Versek (792 katt) macika
  2016.04.14.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/4 számában.

Mikor a nap már kezd beágyazni,
és a fellegek álmosan ringatózni,
a tenger vize olyan, mint a tükör,
az egyedüllét akkor meggyötör.

Elképzelem, hogy itt vagy velem,
hajón ringatódzva fogod kezem,
örült dolgokat súgsz a fülembe,
és vágyakozva nézel a szemembe.

Nélküled most nehezebb az életem,
oly sokszor rám telepszik a félelem,
elmémben furcsa dolgok születnek,
egyedül nem tudok örülni a szépnek.

Mikor válladra hajtottam fáradt fejem,
a csillagokat hoztad le, kedvesem,
szebbek voltak a békés naplementék,
és a gyönyörűen csillogó napfelkelték.

Az ablakból nézem a fekete felleget,
mi eltakarja a csodálatos fényeket,
hallom a sirályok szárnycsapásait,
s a tenger morajló, dühös hullámait.

Előző oldal macika