Az én Liliomom
Csodás vagy,
akár a mesebeli álom,
mint hajnali harmat
egy gyönge fűszálon.
Bársonyos hangod, mi
halkan hullik ölembe,
Ha nem lennék óvatos,
lehet, hogy megölne.
Mikor félve rád nézek,
s füledbe suttogom:
szeretlek.
De ha nem látlak,
elemésztenek a kételyek.
Bármi, amit adhatok,
csupán csekélység,
mert Te vagy a szívemet
betöltő mindenség.
Szemed az alkony
tündöklő csillaga,
s maga az alkony a
bájos mosolya.
Járásod szűzies és
végtelenül szabad,
Tiszta minden
egyes mozdulat.
Te magad vagy
a tiszta fény:
A megszépült emlék
a vak remény.
Te vagy az élet
bódító mámora,
Bánatos lelkemnek
hűs zápora.
