Linktár

Véres csillagok

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/3 számában.

A birodalmi flotta végre megállt, s lőni kezdte a „Bunkerholdat”. Egy, az űrben keringő gyárrá átalakított, a Hegron-rendszer legnagyobb gázóriása körötti kötött pályán keringő, alig pár száz kilométeres átmérőjű kőzetgolyót. A Bunkerhold légvédelme visszavágott, s a nehéz ionágyúk el is találták az egyik cirkáló parancsnoki tornyát, minek hatására a hajó kontrollálatlan imbolygással a hold felszíne felé zuhant. A birodalmi hajók teljes energiapajzsukat betolták a hajók elé. Kétszáz vadászgép csak erre várt…

…

- Kettes Üstökös-század, felszállás!

A hajtóművek tolni kezdték a bombákkal jócskán megrakodott, elavult gépeket, s csakhamar az egész század kitolta fémorrát a Hegron-7 olajsűrű légköréből. Mindegyiken ott volt a sárga háromszög. A Halálraszántak jele.

Kétszázan voltak, s a legelavultabb gépekkel olyan akcióra készültek, amelyre az űrben még csak kevés példa volt, s az akció mérete még ezen korábbi próbálkozásokét is bőven felülhaladta. A pilóták, akik önként és dalolva, kényszer nélkül, sőt, úgy kellett meggyőzniük a parancsnokságot az engedélyek megadásáért, a rájuk nem figyelő birodalmi flotta felé repültek totális rádiócsendben… mit rádiócsendben? Még a rádió helyére is robbanószert szereltek!

Az élen haladó Kruzfeqtur vadászbombázó megbillegtette ék alakú szárnyait. Hosszú törzsén zöld-sárga csíkozás volt – a századparancsnok is velük tartott. Kemény legény - auterini születésű volt, amúgy rendesen bánt beosztottjaival. Még ez utolsó akció előtt is bizonyította eme vitathatatlan és szerethető előnyét.

Az osztag, oldalán a sárga háromszöggel, gyorsítani kezdett. Minél hamarabb elérni a célt, nehogy időnek előtte kiszúrjanak – volt a hadiparancs. Az éter ezen elhanyagolt, rusnya pontján egy akármilyen bevetés előtt is az ember – még ha nodreharninak is teremtette őt az, aki odafentről néha beleszólva irányítja minden és mindenki életének folyását - akarva-akaratlan családjára és eddigi életére gondol. Pláne EZ előtt a bevetés előtt.

Az őket körülvevő tér üres volt, sehol egy árva birodalmi vadászgép nem mutatkozott. Az ellenség még a Bunkerholdat lőtte, s ahogy minden, a Birodalom által „űrcsótánynak” gúnyolt pilóta nagy örömére olyan elánnal merültek bele a kőzet- és irídiumpáncél-golyó rommá lövetésébe, hogy hátrafelé egyáltalán nem figyeltek.

A századparancsnok hálaadó imát rebegett Sruhárnak, a hadak urának, a nodreharni főistennek és minden űrpilóta védelmezőjének, majd kinézett balra. Két pilótáját látta meg az egyik rémségesen elavult, alkatrészhiányos Koromichen csatabombázóban – az egyik krentirini volt, a másik yukuhenuni. Felmenőik még egymás ellen harcoltak ama nagy háborúban, de ők már a legjobb barátokká váltak: életük és leendő haláluk végérvényesen összeforrt.

Felkapcsolta a fékezőfényt, bár maga a fékező-berendezés is kiszerelésre került, s helyére még több robbanóanyag került. Jelt adott a haláltánc, a Véres Csillag hadművelet megkezdéséhez…

…

Az A-1799 hirtelen abbahagyta a tüzelést és kivált az alakzatból. Hátulja konkrétan szétszakadt, vezérsíkjai cafattokban lógtak.

- A fene folyik odaát, mi volt ez?! – harsant az üvöltés a rádiócsendet áttörő E-794 rombolóról, majd egy tompa moraj után meg is szakadt vele a kapcsolat. A következő pillanatban a romboló megszámlálhatatlan darabra hasadt, s csak a belső merevítő gerendák maradtak egyben belőle.

A Koreventer csatacirkáló kitört a formációból, hogy azután legalább négy nodreharni űrvadász vágódjon belé. A hangárajtók beszakadtak és az űrbe lökték a feltöltésre várakozó gépeket. A Probneszk hordozó is találatokat kapott, a stabilizáló szárnyai tőből kiszakadtak, majd egy hatalmas robbanássorozat kettétörte a büszke űrhajót.

A birodalmi rádiócsend, a Bunkerholdat támadó flottájukkal együtt darabokra hullott. Az étert mindenhol rekedt parancsadás és segélykérések tömkelege törte át, iszonyatos káromkodások és megszámlálhatatlan kárjelentés töltötte ki.

- A B-711 szállítóhajó súlyosan megsérült… A Kartevin csatacirkáló irányíthatatlanná vált… Ismétlem, itt a Poretaliusz hordozó, a hajtómű működésképtelen és sorra csapódnak belénk ezek az őrült bogarak!

…

Konevir becsukta szemeit.

Történelemóra. Hogy utálja!

De legalább most jó anyag következik: a Nodreharn ostroma. Ránéz tankönyvére, s egy archív fotót látott maga előtt. Szétszakadt birodalmi hajók roncsai, itt-ott nodreharni gépek maradványai.

Mellette a szöveg:

„A Bunkerhold ostromát a Kettes Üstökös-század speciális támadóosztag önfeláldozó támadása törte meg, ahol kétszáz nodreharni gép és pilóta öngyilkos támadása (mely során a különböző, reménytelenül elavult gépeket belevezették az ellenség hajóiba) szinte teljesen megsemmisítette a 35 hajót, köztük három hordozót és két csatacirkálót felvonultató 17. Birodalmi Flottillát. A kép egy túlélő birodalmi rombolóról készült.”