Úgy éreztem
Úgy éreztem, minden rendben van,
életemet éltem veled boldogan,
nem éreztem, hogy már nem szeretsz,
azt hittem, örülsz te is, hogy velem lehetsz.
Nem búcsúztál, nem magyarázkodtál,
mire hazaértem, összecsomagoltál…
Álltam az ajtóban, rám omlottak a falak…
A lelkemből felszakadtak a fájdalmak…
Úgy hagytál el, mint a falevél az ágakat,
elhagytál, mint a sóhaj az ajkakat,
mint mikor tavasszal elolvad a hó,
és eltűnik a gyönyörű hótakaró.
A szívem el akarta hagyni testemet.
Őrülten fájt! Nem kívánom neked…
Belefásultam az életbe,
fájdalommal küszködve a lelkembe.
Úgy érzem, most már kicsit könnyebb,
nem mondom, hogy nem szeretlek téged,
de el akarlak felejteni,
a fájdalom, mit okoztál, fog segíteni.
