Viperafészek II.
Az utazás 228. napja.
A fények először csak villogni kezdtek, majd erős, egyenletes fény árasztotta el a hajó helyiségeit. Aztán egy időben szólaltak meg a szirénák és kezdtek el felemelkedni a mélyálom-kapszulák plexi fedelei. Az űrhajót egy elektronikus női hang árasztotta el.
- Vészhelyzet! Vészhelyzet! Aszteroidamező a hajó előtt! Vészhelyzet! Vészhelyzet! Az automata elkerülés nem lehetséges! A hibernálás azonnali megszüntetése! - ezt ismételgette folyamatosan.
Az első ember, aki kinyitotta a szemét, Alex Pike kapitány volt. A feje majd szétment a fájdalomtól, szemét bántották az erős fények. Megrázta a fejét, hátha csökken a mélyálom utáni fájdalom, majd felült a kapszulában. Közben a fedélzeti számítógép csak harsogta a figyelmeztetést. Kikászálódott a kapszulából és remegő lábakkal a pilótafülkébe sietett. Útközben kétszer is megszédült. Normális esetben az ébredés után órákra van szükség, amíg a szervezet visszaáll a normális értékekre és újra száz százalékon működik. Erre most nem volt idő. Mire a többiek magukhoz tértek, Pike már a pilótafülkében ült, és a fedélzeti számítógépről töltötte le a repülési adatokat. Homlokráncolva olvasta a kapott adatokat.
- Számítógép, ismételd meg a koordinátákat! - a hangja még rekedt volt a hónapokig tartó álomtól.
- Negyvenöt ezer kilométerre vagyunk a célbolygótól. Repülés közben nem tért le a hajó a megadott iránytól, Pike kapitány.
- Mi az isten folyik itt, kapitány?? - rontott be Matthew, a csapat vezető kutatója a pilótafülkébe a többiekkel a nyomában. - Bajban vagyunk?
A kapitány csupa ijedt arcot látott, amikor hátrafordult a vezérlőpulttól.
- Még magam sem tudom, doki.
- De hát mi történt? Mi az, hogy vészhelyzet van? Még bent kellene lennünk a kapszulákban.
- Nyugi.
- Mekkora a gebasz? - kérdezett közbe Pierre, a francia fúrómester. Ő felelt a próbafúrásokért és a kőzetminták felszínre hozataláért.
- Egyelőre nem tűnik vészesnek.
- Nem tűnik vészesnek? - háborodott fel Matthew.
- Egy pillanat és elmagyarázom - mondta Pike, miközben lenyomott néhány billentyűt a konzolon.
- Az eredeti repülési terv szerint nyolc nap múlva kellett volna elérnünk az LV-26-ot. Plusz-mínusz 12 óra. Akkor a hajó rááll a bolygó orbitális pályájára, és a számítógép felébreszti a legénységet, és az egészségügyi vizsgálatok után megkezdtük volna a felszerelés behajózását és a kutatásokat. De a számítógép követte a vészhelyzeti protokollt és korábban kiugrasztott minket az ágyból.
- Miféle vészhelyzet állt elő? - kérdezte az egyik mérnök.
Már mindannyian az ajtóban álltak és feszült figyelemmel hallgatták a kapitányt.
- A fedélzeti számítógép szerint egy nagy kiterjedésű aszteroidamező felé tartunk.
- Elnézést, kapitány. Javítson ki, kérem, ha tévednék, de a hajó automata vezérlését úgy tervezték, hogy kikerülje az aszteroidákat és az egyéb űrszemetet, vagy ha ez nem lehetséges, változtasson az útvonalon. Az elkerülés után pedig egyszerűen visszaáll az eredeti pályájára. Igazam van? - kérdezte Matthew.
- Tökéletesen.
- De nem ez történt - mondta Pierre.
- Nem - erősítette meg Pike. - És ez csak az egyik dolog, ami nyugtalanít.
Lenyomott egy gombot és utasította a számítógépet.
- Vetítsd ki a képet, és letapogatást kérek.
- Képkivetítés megtörtént, letapogatás folyamatban, Pike kapitány.
A vezérlőpult fölött életre kelt az óriás képernyő. A fekete űr és csillagok százai váltak láthatóvá rajta. Más semmi.
- Ezt úgy képzeljék el, mintha csak az autójuk szélvédőjén néznének kifelé. Ez az orrban lévő optika élő képe.
- És? - kérdezte valaki.
- Várjanak egy percet! - mondta Pike. - Látnak valamit?
Mindenki a fejét rázta.
- A csillagokon kívül semmi érdekeset.
A számítógép egyet sípolt.
- Letapogatás befejezve - közölte az elektronikus női hang.
- Adatok? - kérdezte a kapitány.
- Tìzezer kilométeres körben nem jeleztek semmit a szenzoraim, kapitány.
Pike a fejét vakarta.
- Ahogy sejtettem.
- Mi akar ez lenni, kapitány? Én nem értek semmit - fakadt ki Matthew. - Megmagyarázná?!
- Nincs semmiféle aszteroidamező. Nem is volt - sóhajtott Pike.
- De hát ez jó hír, nem? A hajó nincs veszélyben.
- Én ezt erősen kétlem.
Mintha csak Alex Pike szavait akarná alátámasztani, eldördült egy lövés, sokáig visszhangozva a döbbent csendben.
