Lágy zeneszó
Odakünn szirmokat táncoltat a szél,
tavasszal minden nekem mesél,
az ablakból, az ej, fel toronyára látok,
de én most egészen másra vágyok…
Egy szép, lágy dallamot játszok a zongorán,
téged nézlek, s ámulok, te isten adta adomány!
Ahogy izgató válladra omlik gesztenyeszínű hajad,
ahogy gyönyörű bőröd látszik, mert kivillan a vállad.
Nap barnította bőröd, mely selymes, vadító,
hogy megtaláltalak, az nékem… olyan jó…
Elégek, ha két ragyogó szemedbe nézek,
senkit nem akarok többé látni, csak téged!
A zongorán ülve, a billentyűkkel játszol,
észre sem veszed: lelked lelkembe áttáncol.
Piros ruhád gyönyörű testedre tapad!
Térded kicsillan, s mezítelen marad.
Olyan mélyen, vadítóan nézel a szemembe,
átölellek, örökre bezárlak a szívembe!
Vágyom rád! Összeforr forró testünk,
Érzem, a kéj mámorába… elvész testünk…
