Korszakokon át (Egy Battletech antológia)

A jövő útjai / Könyvajánló (1336 katt) Ha'lathin
  2010.08.15.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/4 számában.

Furcsa érzés töltött el, mikor kezembe vettem ezt a könyvet. Bevallom, én szeretem az antológiákat. Elsősorban azért mert rövid, de egész történeteket kapok a pénzemért. A rövid történetekből kifolyólag bárhol abbahagyhatom az olvasást, és - akár napokkal később - folytathatom, nem kell azon gondolkodnom, hogy pontosan, mi történt a szereplőkkel az előző 150-200 oldalon. Bár nem igazán sikeresek kint Amerikában az ilyesfajta kiadványok, mint a több részes regények.

A Battletech világa sohasem állt túl közel hozzám, de mint sci-fi, túl távol sem. Talán az enyhe manga hatásnak köszönhetően érdekesnek találtam a 31. század harcait a hatalmas robotszerű harci gépekkel; bár megrögzött Csillagok Háborúja rajongóként, idegen fajok nélkül kicsit szegényesnek tűnt. A politikai intrikázás, és a házméretű harci gépek mind ezek ellenére jól ellensúlyozták, hogy az egyetlen faj benne az ember, bár az több nemzetre oszlik.

Rendszerint kis vagy nagyobb csalódással szoktam a szerepjátékokra készült regényeket olvasni, bár ezek elsősorban a Sötétség Világára írtakra vonatkozik. Eszméletlen hangulatosra leírnak az alapkönyvben egy világot, aztán a hozzá megjelenő regények színvonala kevésbé vagy erősen megkérdőjelezhető. Persze vannak kivételek. Jelen esetben valahol középtájon helyezkedik el a könyv; talán azért is, mert semmiféle szerepjáték nem látott itt nálunk Magyarországon napvilágot.

Az antológia jól megszerkesztett, összesen tizenkét novellát tartalmaz: az Amaris-féle lázadástól, egészen a HPG-generátorok (hiperpulzus generátor, ez teszi lehetővé a csillagközi kommunikációt) lekapcsolásáig; olyan írók tollából, mint Michael A. Stackpole, Blain Lee Pardoe, Loren L. Coleman és Martin Delrio, hogy a csak a legismertebbeket említsem.

A kötet első novellája az Amaris-féle idején lévő hatalmi viszonyokat mutatja be, itt a magyar olvasó megtudja, hogy pontosan ki volt az a Stephen Amaris és az általa vezetett lázadás, melyet alaposan, de nem eléggé részletesen mutat be a Csillagok Ura regény. Legalábbis azon olvasók számára, akik csak a magyarul megjelent regényeket olvasták, és nem mélyedtek el jobban a Battletech univerzumban.

Stackpole a tőle megszokott módon, és terjedelemben írt - három novellát is, amelyek egyike a Negyedik Utódlási háborúban, a második a Klán háborúk idején, illetve a harmadik, - amely a kötet utolsó előtti írása - a Sötét Korban, azaz a HPG-generátorok szabotázsakció előtt/alatt játszódik. És talán rávilágít egy-két dologra is, mivel tippeket ad, ki és miért hajthatta végre a szabotázst a HPG hálózatnál. A könyv közel egyharmadát tesz ki a Stackpole írásai, pedig egy közel 500 oldalas kiadványról van szó.

Az első két novellájában a már megszokott "stáblista" dolgozik; mint Victor Steiner-Davion, és elmaradhatatlan "csatlósa" Galen Cox, illetve a herceg szíve választottja, Omi Kurita. Valamint klános részről Phelan Kell, pontosabban Phelan Ward. A harmadikban ugyan szerepel a főherceg - van vagy 120 éves -, illetve egy visszapillantás erejéig Omi is.

Míg Loren L. Coleman - aki ugyancsak három novellát jegyez jelen könyvben - mind az EgyNem (Egyesült Nemzetközösség), mind a Kapellán birodalombéli konfliktusokról korrekt képet kapunk. (Ahogy azt tőle már megszokhattuk.) A második novellájában pedig a két részes Kapellán Megoldást trilógiává bővíti, és elvarr benne egy-két szálat, illetve kiegészíti a történetet.

Ez ugyancsak igaz a kilencedik - Kemény, mint a Kő - novellától a tizenegyedikig - Közelgő Vihar - csemege lehet a magyar olvasók számára, hiszen Csillagliga és a Sötét Kor közötti időt dolgozza fel, ahol, Devlin Stone a Köztársaság vezetője. De az igazi, személyes kedvenc a Hófödte Hegycsúcsok, mely zárja az antológiát. Ezt egy kicsit bővebben boncolgatnám.

Végre az első olyan, írás, - Battletech viszonylatban - vegytisztán csakis olyan katonai akciókról szól, amelyben nincsenek mechek. (Persze egy Arbalest itt is feltűnik, sőt dramaturgiailag fontos szerepet kap; de ettől függetlenül nem szerepel benne más.) Egy kommandós egységről szól, pontosabban annak vezetőjéről, aki teljes erővel küzd a Szféra Köztársaság egybentartásáért.

Ebben a novellában szerepel a Sötét Korból kedvenc frakcióm is, a Szellemmacska klán. A novella háttere ismert a megjelent regényekből, ezért most ezt nem részletezném. Adott egy kisebb nemesi ház, valahol a Kurita - Egy Nem határon fekvő bolygón - ami jelenleg a I. prefektúra területén található. A bolygó domborzata erősen hasonlít Svájcra, megszállja egy kisebb Szellemmacska kontingens.

Erős a gyanúm, hogy egy verseny szcenárium lehetett, mivel viszonylag lineáris a történet, legalábbis, ami a csatákat illeti. A WizKids Games az új Battletech sorozatot a lefutott negyedéves bajnokság végeredménye alapján íratja meg. Persze az íróiknak így is elég nagy szabadságot hagynak - gondolom.

Van egy kicsi, de mindenre elszánt kommandó, akik vezetője McNamara százados. A százados, a fiatal kora miatt egy kissé idealista, hisz abban, hogy a Köztársaságot a jelen körülmények között még helyre lehet állítani, és vele együtt a HPG-hálózatot is. De a megérkező klános egységek nagyon hamar rádöbbentik a fiatal századost, hogy ez nem így lesz. Ezek után az embereivel mindent megtesznek annak érdekében, hogy elkergessék a betolakodókat a bolygóról; vagy legalábbis erősen hátráltassák őket. És természetesen, teszik ezt úgy, hogy a legkevesebb áldozatba kerüljön; mind civil, mind katonai szempontból.

Nagyon tetszett az a rész, amikor hat gyalogos felveszi a harcot a novella egyetlen mechjével. Illetve a másik rész, ami nagyon megragadta a képzeletemet, amikor belopódznak a kommandósok a Szellemmacska táborba, és elkötik az Arbalest. Tették ezt kétszer, mivel nem ismerték a mech biztonsági kódját. Egyszerűen elrejtettek bent egy diktafont, amire felvették, és csak visszajátszották a számítógépnek, ezzel el tudták indítani a gépet.

A rengeteg harc ellenére - ami ugye nem nagyon fér el egy novellába, annak terjedelme miatt - az emberi jellemábrázolás is jól sikerült. A végére a kicsit idealista srácból egy enyhén megkeseredett férfi lesz. Egy kicsit felemás módon ér véget a novella, a Macskák maradnak, mivel erősítést kaptak a végére; de mégis csak a kommandósok győztek.

Mindet összevetve kellemes kikapcsolódást jelent az antológia a témára fogékony olvasók számára.


A szerző megjegyzése: A fenti antológia - legjobb tudomásom szerint - nem létezik semmilyen formában. De régóta szerettem volna egy Battletech novellát, illetve inkább egy novellafüzért írni, ám ennek több oknál fogva valahogy sehogyan sem jött össze. Így - Stanislav Lem hatására - egy nem létező könyvkritikát írtam a novellából/ novelláról, persze mint látszik igen rangos segítőim voltak a mű el nem készítésében - lásd az írógárdát fentebb. És szeretnék köszönetet mondani Túri Andrásnak, hogy a Lidércfény 5. számában megismertette velem ezt az írásmódot is, melyet Lem talált ki.

Előző oldal Ha'lathin