Itt felejtett nóta
Kertem aljában folyik a patak,
vele és a diófával töltöm
napomat.
Dióbelet eszem, a patakban
megfürdöm, de addig a kis hajóm
felrobban.
Szeretek hajókázni, de félek,
szegény vagyok, munkámból megélek:
hiszitek?
Megy a hajó, a kisebbik nincsen,
sajnálom: gólya már nem kelepel
a réten.
Visz engemet, s megfordul a hajó,
lovam lábára csak az új patkó
volna jó.
Belépek a csárdába, lovamat
kint hagyom, odabent a csárdásné
jól mulat!
Nem érte soha bánat mostanig,
szájáról a magyar nóta hangzik
sokáig.
Az ő hangja környékünkön legszebb,
szeretem a nótát, de csak vele
éneklek.
Ha akarja, táncolni is tudok,
ropjuk együtt a csárdást, nagyon jól
mulatok.
Induljon hát útjára a nóta,
udvaromban a rigó is fújja:
tri-la-la!
