Bíborszín folyó

Szépirodalom / Versek (826 katt) Namlezu Sonáj
  2015.05.08.

Bíborszínt fest a nagy folyó vizére
a lemenő nap sápadt, őszi fénye,
egy összegyűrt füzetlapot kergetve
huncut szellők játszanak nevetve.

Az eldobott papír egy búcsúlevél,
aki eldobta bús, szomorú, szegény,
jó volt, szép volt, de elmúlt, már vége,
írta meg a levélben hűtlen szerelme.

Szíve összetört e sorokat olvasva,
fájó érzésekkel ült le a vízpartra,
suttogó hullámok moraját hallgatta,
kérően nézett a hatalmas folyamra.

Kérlek, folyó, vidd el nagy bánatom
az óceánba, hogy vissza ne találjon,
az emlékeim is ússzanak hátadon,
szép kedvesemet többé nem láthatom.

Selymes vizeddel hűtsd le testemet,
fújdogáló szellő szárítja könnyemet,
éjszaka terítsd rám varázsköpenyed,
ettől majd, remélem, láthatatlan leszek.

Nem akarom, hogy lássanak engemet,
senki sem talál meg, ne is keressetek,
egy idő után majd csak emlék leszek,
bíborszín folyóhoz egy mécsest vigyetek.

2011. augusztus

Előző oldal Namlezu Sonáj
Vélemények a műről (eddig 1 db)