Talán
Talán elmúlnak egyszer a gondok.
Talán lehetek egyszer még boldog.
Talán helyre áll még az életem,
akkor is, ha nem vagy velem.
Nézem a felhőket,
szabadon lebegnek,
szárnyalnak a magasban,
különböző alakban.
Talán ha felhő lehetnék,
akkor én is szárnyalhatnék,
bejárnám a világot,
levetkőzném a sok gondot.
Nem időznék egyhelyben sokáig,
fentről nézném az emberek gondjait,
simogatnám a hajukat,
puszilgatnám az arcukat.
Vigasztalnám őket a bajban,
ölelgetném a karjaimban,
és mikor minden jóra fordulna,
tovább mennék az utamra.
A felhőket ha nézem,
megnyugszik a lelkem,
olyan nyugalom telepszik rám, hogy
már nem is érzem magam mostohán.
Oly sok szeretet van bennem,
az egész világot át kéne ölelnem,
a boldogságot mindig meglelem,
mikor az ég kékjében elveszem…
A fellegekben lebegek, repülök,
reggelre szivárványt küldök,
vissza többé nem nézek,
újra s újra előre lépek.
