Lehelet

Szépirodalom / Versek (824 katt) macika
  2015.02.01.

Reggel, mikor felkeltem,
éreztem, hogy ott van mellettem
A nyakamon a bűzös lehelete!
A szívemben a fagyos keze!

Hideg izzadság folyt le a hátamon,
a reszketés elhatalmasodott a lila számon!
Az arcom kifehéredett!
A halál ide tévedett.

Biztosan sokáig küzdöttem,
mert elment, nem maradt mellettem.
A vívódásban egyedül maradtam,
nem tudom, meddig feküdtem mozdulatlan.

A lelkemet is ki akarta szorítani, de
hál Istennek, nem sikerült neki!
Reggelente még most is úgy félek!
Félek: újra ide téved!

Nézem az ajtót, mikor érkezik?!
Pedig nem ott jön be, a szívemben lakozik.
Jó lenne a szívemből kitépni!
De az eszem nem feledi: felidézi.

A halál lehelete már megérintett.
Elfelejteni ezt sosem lehet!
Nem is hagyja, nem engedi!
Félek: ismét ide fog jönni!

Eljött hozzám, meglátogatott,
de most életben hagyott.
Megtanította tisztelni az életet,
tudjam, milyen fontos is, hogy élhetek.

Ha újra eljön, a lelkemmel
együtt fog elmenni,
s a meggyötört testemet
itt hagyja: kihűlni.

Előző oldal macika