Remete

Szépirodalom / Versek (663 katt) macika
  2015.01.14.

Remeteként élem az életem,
én döntöttem így, mert ez így jó nekem.
Nem akarok látni emberi arcot,
nem akarok hallani, csak egy hangot!

Elhúzódtam az emberektől messze,
a tihanyi nagy üregekbe.
Megnyugodott a lelkem,
mióta remete lettem.

Nem vagyok szomorú, boldog
ember vagyok.
A szakállam velem van,
a földtől kicsit kopott.

Erre ritkán járnak emberek,
nem kell félnem, hogy
bámulják a lényemet,
hogy kigúnyolják az életemet.

Remeteként minden este
csak egy hangot akarok hallani.
A jó istenhez imádkozni.
Az ő hívó szavára elaludni.

Remeteként boldog vagyok,
csak a jó isten az, akiben bízok,
tőle mindent elfogadok, s ha
a kezét nyújtja, máris indulok.

Előző oldal macika