A rádióamatőr I.

Szépirodalom / Novellák (1153 katt) Milton Gray
  2014.12.26.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/12 számában.

1976. december 25. (Karácsony másnapja)

Tomi leemelte fejéről a fülhallgatót, és fáradtságtól égő szemeit megdörzsölve jókorát ásított. Öreg Laci az asztal fölé hajolva babrált a rádióvevő kereső gombjával, majd az alig hat négyzetméteres rádiósszoba túlsó sarkában a vaságyon alvó Gyula felé intett.

- Ha fáradt vagy, ébreszd fel! Nemsokára úgyis váltania kell téged.
- Nem. Még nem! Hosszú lesz az éjszaka neki. Kibírom még ezt a negyed órát. Nézted, hogy állunk?
- Fél hatkor még a negyedikek voltunk. Egy kanadai állomással holtversenyben.
- Mikor hangoltad utoljára a végfokot?
- Hát? Jó régen. Van már két órája is.
- Akkor nyomd a billentyűt!

Felállt és az asztal melletti, leginkább termetes vasszekrényhez hasonlító szerkezethez lépett. Egy fekete bakelit gombot addig forgatott, amíg a mellette lévő négyzet alakú mérőműszer mutatója a legnagyobb értéken megállt, aztán visszahuppant a székébe. Az asztalon heverő fejhallgatóból hirtelen élesen sípoló morzejelek hallatszottak, s hogy Gyulát fel ne ébressze, felkapta és fejére illesztette.

- Ez csak egy dán. Tengeren túli, vagy ázsiai összeköttetés kellene még néhány – pillantott Öreg Lacira.
- Talán éjjel szerencsénk lesz. Ha nem itt a három és félen, akkor talán a hét megán.

Kopogás hangja keveredett az éter megszokott zajai közé, s csak akkor vette észre, amikor megismétlődött.

- Te kopogtál? – nézett kérdőn Öregre.
- Tessék?
- Mondom, te kopogtál?
- Miért kopogtam volna? – fordult felé értetlen ábrázattal emelve le a fejhallgatóját.

A következő pillanatban azonban már mindketten hallották.

- Kintről jön – ráncolta Tomi a homlokát.
- Kintről? Ki mászkál ilyenkor odakint?

A kopogás megint megismétlődött. Tomi felállt, az ajtóhoz lépett, elfordította a kulcsot s a kilincset lassan lenyomva résnyire nyitotta. A következő pillanatban az ajtó kivágódott és éktelen üvöltéssel maszkos kommandósok rontottak a rádiósszobába.

- Ez a Nemzetbiztonsági Hivatal különleges egysége! Álljon a falhoz, lábát terpeszbe, kezeit feje felett a falra! – üvöltött Tomira az egyik, és erőteljes mozdulattal nyomta a falnak. – Lábát terpeszbe!

Egy másik Öreg Lacit teperte a székből a földre, majd kezeit hátra csavarva rátérdelt, és hátához szorítva fegyvere csövét üvöltött az is!

- Nem mozdul! Így marad!

Az alvó Gyulát két kommandós rántotta a vaságy mellé a földre, és jóformán még fel sem ébredt, már megbilincselt kézzel feküdt a szoba hideg cementlapján.

A harmadik kommandós az ajtóban állva biztosította a helyszínt. Kisvártatva egy tányérsapkás tiszt lépett a szobába. Körbe pillantott, s miután meggyőződött arról, hogy emberei minden tekintetben urai a helyzetnek, Öreg Lacihoz fordult.

- Bakos Antal alezredes vagyok a Nemzetbiztonsági Hivatal Különleges Egységének a parancsnoka. Önt, hogy hívják?
- Öreg László! – válaszolt a hátán térdelő kommandós súlyától nyögve.
- Állítsák fel őket! – intett a kommandósoknak, majd mikor már mindhárman álltak, az öreghez fordulva folytatta.
- Ez itt milyen helyiség?
- Az üzem rádióamatőr klubjának rádióadó szobája.
- Mit csinálnak itt éppen most? – kérdezte a tiszt színtelen hangon.
- A Karácsonyi rádióamatőr versenyen veszünk részt tegnap éjféltől holnap éjfélig!
- Rádióamatőr verseny! Értem! És melyik itt a rádióadó? – nézett az asztalon heverő készülékekre.
- Az alumínium házas – bólintott Öreg Laci a fejével az egyik felé.
- Most is működik? – fordult felé a tiszt.
- Be van kapcsolva, de csak akkor működik, ha a morze billentyűt lenyomja.

A tiszt óvatosan nyomta meg a kicsiny szerkezetből kinyúló kar fekete bakelit gombját. A következő pillanatban az asztal mellett álló vaslemezszerkezet műszere nekilódult, a tetején kiálló porcelán szigetelőhöz rögzített lámpa pedig fényesen világítani kezdett. A tiszt meglepetten kapta el a kezét, de néhány pillanat múlva tett egy újabb próbát.

- Ez a berendezés mi célt szolgál? – mutatott a vasszekrényszerű szerkezetre Tomi felé fordulva.
- Az a rádióadó végerősítő fokozata. Az alumínium házas a meghajtó, az állítja elő a rádiófrekvenciás jelet, ez pedig felerősíti.
- Hogy hívják magát? – lépett váratlanul hozzá a tiszt, és egészen közelről az arcába bámult.
- Frank Tamás.
- Szóval ez felerősíti! – fordult ismét a végerősítő felé. - Mennyire erősíti fel, Tamás?
- Az attól függ, hogy mekkora a meghajtó jel és végfok kimenő teljesítménye, valamint milyen az antenna illesztése.
- És milyen az antenna illesztése? - lépett a még mindig kábult Gyulához a tiszt.
- Nem tudom! Én éppen aludtam.
- És magát hogy hívják? – mérte végig a tiszt.
- Steiner Gyula – válaszolt remegő hangon.
- Gyula! Egy valamire való amatőr akkor is tudja, ha álmából kommandósok ébresztik fel! – felelte az őrnagy, majd ismét Öreg Lacihoz fordult. - Mióta van engedélyük rádióadó működtetésére?
- Már több mint három éve. A három és fél, valamint hét megaHerczes amatőr sávban.

A tiszt megint megnyomta a morzebillentyűt, és egy pillanatra elgondolkodva nézte a vasszerkezet tetején felgyulladó lámpát, majd az ajtóhoz ballagott.

- Húzzanak ki mindent a konnektorokból, kapcsolják le az automatát, zárják be és plombázzák le az ajtót! Ezeket meg hozzák! – fordult az egyik kommandós felé, majd kilépett az ajtón és alakja eltűnt a sötétben.

Előző oldal Milton Gray
Vélemények a műről (eddig 1 db)