VÍzcseppek 27/27 (2006)
Ebben a pillanatban kinyílt Eszter szeme.
Homályból lassan kiélesedő plafont látott, és a néhány másodperc mozdulatlan fekvés ellenére rájött, hogy egy kórházban van. Idő kellett, mire az emlékei visszatértek. Túlélte az öngyilkos zuhanást a hatodik emeletről? - kérdezte magától.
Egy férfi hangját hallotta:
- Láthatja, kedves Ildikó, a kóma már hetek óta tart, és néha kinyitja a szemét. A zuhanás és a becsapódás következményeként olyan súlyos csigolya-, és gerincvelő-sérülései lettek, hogy sajnos nyaktól lefelé örökre megbénult. Egy olyan emberre lesz szüksége, aki élete végéig mellette tud maradni. Magácska elvállalná?
Eszter azt hitte, biztosan nem róla beszélnek, fel akart ülni, és kiabálni, de képtelen volt rá.
