Az anyagyilkos

Szépirodalom / Novellák (999 katt) desoder
  2014.11.23.

Egy nap, mikor éjszakai műszakjából az idősebb lány hazaért hulla fáradtan, lábait alig bírta a küszöbön átemelni, látta, hogy mostohaanyja, bár még csak fél négy, már homály részegen a nappaliban döglik a kanapén. Szobájába ment, ledobta cuccait, beköszönt két fiatalabb testvéréhez, és megköszönte a középsőnek, hogy elmosogatott, mert a lakásba belépve látta, hogy nem állnak a mosatlanok halomban, azt meg gondolta, hogy nem nevelőanyjuk mosogatott el. Egy gyors csevej a kistestvéreivel, és elment, de nem aludni, ó nem. A konyhát vette célba, hogy megfőzze a holnapi ebédet.

A konyhában tett-vett, amikor nevelőanyja felébredt részeges kómájából, és egy szál mentolos cigarettával a szájában feléje indult. Az asszony szemében jóindulat szikrája sem látszott, ami szag pedig szájából áradt, oly büdös volt, hogy még egy vasúti takarítónőt is megviselne.

Amikor a félálomban lévő ráncos, ápolatlan hajú, piros köntösben botorkáló nő odaért, nagyot szippantott cigarettájából, majd rekedtes hangon szólt idősebbik nevelt lányához.

– Már megint milyen moslékot kotyvasztasz te... - szólt pökhendi hangon.

Az idősebbik lány nem szólt erre semmit, megtanulta elviselni a nő modorát. Majd a nő elvánszorgott a tévé alatti kis szekrényhez, kinyitotta, majd kivett egy üveg vodkát, amit el kezdett nyakalni. De ezt az imént elhangzott moslékos szöveget meghallotta a középső lány. Mélységesen felháborította, hogy beszélhet így valaki nővérével. Leszaladt a nappaliba és kiabálni kezdett a nővel.

– Hogy képzeled ezt, te gané? Ő mindent megtesz értünk, veled ellentétben. Te moslék!

A nő olyan részeg volt, hogy felállni sem bírt a kanapéról, valamit visszaszólt ugyan, de nem lehetett érteni a motyogását. A lány fogta magát és dühtől fortyogva elvonult.

Mire az idősebb lány végzett a főzéssel, már beesteledett. Kisebb testvérei eközben megfürödtek, lefekvéshez készülődtek. Álmában mindenki kalandozott. A legkisebb álmában barátaival kinn az utcán focizott.

A legidősebb közülük furcsa álmot látott, megálmodta nevelőanyjuk temetését. A temetésen ott voltak ők hárman és a nő rokonsága. Ijesztő küllemű, kimért, hideg emberek. A nagy részüket még életükben nem látták. Körbe pillantva ez a látvány ölelte körül a nő sírját, mint egy fekete, könnyeket hullató gyászkoszorú. A három testvért nem hatotta meg az esemény. Hidegen búcsúztak az asszonytól, csupán évek szenvedését eresztették a nővel együtt a sírba.

A temetés hagyományos temetés volt, koporsós. A még nyitott koporsóba belepillantva, az asszony megszokott, rideg, kifejezéstelen, sápadt arca nézett vissza. Csak egy dolog árulta el, hogy tulajdonképpen halott fekszik abban a koporsóban, ez az árulkodó jel pedig nem más, mint a nyakán lévő kékes, zöldes folt. Amit az asszony halálának oka magyaráz meg, megfulladt. Még egy utolsó pillantás a már csukott koporsóra, és a legények leengedik a mélybe, majd betemetik.

A középső lány álmában egy nagy hangversenyteremben járt. Ő játszott a nagyközönségnek, de ahogy egy hangversenyen általában, itt is a nézők szeme elől rejtve, a leeresztett függöny mögül. A hangszer csodálatosan szólalt meg, a lány virtuóz módon játszott hegedűjén. Hiába játszott meseszépen, nem nyerte meg a hangversenyt. Bár testvérei szemében ő volt a győztes, a mostoha most is enyhe szeszgyár szaggal kezdte a lány játékát kritizálni. Nagyon megsértette a középső lányt, mert ő úgy érezte, hogy még sosem játszott így, mint most.

Miután hazaértek a hangversenyről, megették szokásos vacsorájuk, mosakodtak, két testvére még egyszer gratulált a középső lánynak és lefeküdtek aludni. De a lány éjjel felébredt, és újra eszébe jutottak mostohaanyja sértő szavai, amik a haza úton elhangzottak. Majd a szemében olyan gyűlölet és harag jelent meg, ami addig még sohasem. Keze remegett, sűrűn vette a levegőt, ideges volt. Fogta magát, felült az ágyban, sóhajtott egyet, belelépett papucsába, majd halkan igyekezett leosonni az amúgy nyikorgós öreg lépcsőn. Odament a kanapéhoz, amin az asszony feküdt és hangosan horkolt, lehelete szesz szagú. A lány kezét lassan az asszony nyaka köré fonta és megszorította. Az asszony még utoljára hirtelen kijózanodott, és józan tekintettel nézett bele középső nevelt lánya szemébe, amiben még sohasem látott gyűlölet villogott. A nő a kezét a lány kezére tette, megszorította, és próbálta eltolni magától csuklójánál fogva, de ne ment, torkán egy szó sem jött ki. Majd szeme lassan örökre lecsukódott.

Az idősebb lány a lépcsőfordulóból lekiabált:

–Van ott lenn valaki?
- Igen – válaszolt a középső lány. – Én jöttem egy pohár vízért.

Ezzel vége szakadt a beszélgetésnek, mindketten újra mentek az ágyba.

Miután ez az egész, bonyolult álom véget ért, a lány valójában reggel fél öt, öt óra körül ébredt fel. Annyira valóságosnak érzékelte ezt az egész álmot, hogy szinte érezte, ahogy megszorítja a nő nyakát. Maga előtt látta a nő utolsó pillantását. Úgy gondolta, hogy tényleg megtette, hát fogta bőröndjét, beledobott pár ruhát, harisnyát, blúzt, fehérneműt, pulóvert.

Fogta a csomagját és a hegedű tokját, majd elindult halkan lefelé. Sikerült leérnie a földszintre úgy, hogy senki nem ébredt fel. Nem mert benézni a nappaliba, odament a bejárati ajtóhoz, felvette őszi kabátját, majd örökre elsétált az októberi ködben.

Előző oldal desoder
Vélemények a műről (eddig 3 db)